Sokat gondolkoztam miről írhatnék, hiszen minden jó témát már "lenyúltak'' előlem. Egyik hajnalban nem tudtam aludni és ilyenkor min töri az ember a fejét? Hát természetesen a családján, a gyermekein.
Millió csodálatossá csiszolódott emlék, amik éppen mosolyra vagy sírásra görbítik a szám. Emlékezni mindig jó és mindig érdemes.
Nekem egy 18 évvel ezelőtti nap jutott eszembe, amikor 6 és fél hónapos iker terhességgel én voltam az egyik legboldogabb nő a városba. Lefekvéskor már nem éreztem jól magam és másnap délután a kórházba életet adtam 2 kislánynak. Az egyik 1300 g és agyvérzéssel született, a másik 800 g és azon kívül, hogy nem volt nagyobb mint egy sörös üveg, semmi baja.Több éves kezelés eredménye volt ez a terhesség, borzasztó érzés volt azt hallani, hogy semmi remény az életbemaradásukra. Azon az éjszakán nem tudtam elaludni.
Egyedül voltam a fájdalommal. Bizonyára megtörtént már mással is, hogy reménytelennek tűnt minden, mély sötétség vesz körül és kétségbe esve keresed a kiutat, a reményt, a fényt.
Addigi életembe nem volt rá alkalmam, hogy megtanuljam, hogy mit kell tenni ilyen helyzetben. Éltem az én kis tökéletes rózsaszín életem és még vitatkoztam édesanyámmal ha felhívta a figyelmem, hogy esetleg történhet rossz is az életembe. Újra és újra eszembe juttatta, hogy soha ne felejtsek el imádkozni de én ezt újra és újra nem vettem komolyan. Mindenem megvolt, miért imádkozzak?
Azon a 18 évvel ezelőtti éjszakán elkezdtem imádkozni! És olyan jó volt valamibe kapaszkodni. Az imába találtam meg a reményt és a fényt. Azóta is imádkozom de most már először hálát adok aztán kérek.Van miért hálálkodjak hiszen van egy 18 éves, 800 grammal született (számomra) tökéletes lányom és egy csodálatos 14 éves fiam. Azt már nem is kell mondani, hogy kérni meg mindig van mit.
Azon a 18 évvel ezelőtti éjszakán elkezdtem imádkozni! És olyan jó volt valamibe kapaszkodni. Az imába találtam meg a reményt és a fényt. Azóta is imádkozom de most már először hálát adok aztán kérek.Van miért hálálkodjak hiszen van egy 18 éves, 800 grammal született (számomra) tökéletes lányom és egy csodálatos 14 éves fiam. Azt már nem is kell mondani, hogy kérni meg mindig van mit.
Nem akarok senkit megtéríteni, vagy rá beszélni a hitre, hiszen azt, hogy Isten segített nekem azon az éjszakán, vagy ez volt a sorsom, ezt döntse el mindenki saját joga szerint. Csak azt szeretném, hogy mindenki tudja és érezze, hogy mindig van remény, az a kis fény mindig ott lapul mindenkinek az életében, csak rajta múlik, hogy megtalálja-e.
Nem akarok senkit megtéríteni, vagy rá beszélni a hitre, hiszen azt, hogy Isten segített nekem azon az éjszakán, vagy ez volt a sorsom, ezt döntse el mindenki saját joga szerint. Csak azt szeretném, hogy mindenki tudja és érezze, hogy mindig van remény, az a kis fény mindig ott lapul mindenkinek az életében, csak rajta múlik, hogy megtalálja-e.
Köszönöm, hogy elolvastátok, Gacsó Kati
Szépet! (estét, reggelt, éjszakát)
Elérkezettnek látom az időt arra, hogy őszintén elmondjam, mi célból hoztam létre a Nagykárolyi KözKincs nevű kulturális és közéleti blogot, mert igen, volt hátsó szándékom vele, még, ha nem is aljas és alantas, de volt :)
Június 16-án hajnalban ütöttem be az első betűt és ma, alig több mint egy hónap múlva, már 23 bejegyzés olvasható az oldalon, különféle szerzőktől. Közel 7000!!! lapletöltés volt eddig, ami valljuk be, nem kevés :) A valaha volt legerősebb napon, július 11-én, majdnem félezren olvasták a KözKincset :) (Léb Betty írását). Ez mind azt mutatja, hogy erre a közlési formára szükség van. Olyan dolgokat tudtunk meg a bejegyzéseket olvasva, melyekkel talán soha nem szembesültünk volna, és szépen lassan feledésbe merülnének.
Olyan ez, mint egy történelmi szeletke, azok szemszögéből nézve, azok által papírra vetve, azoknak az embereknek az érzelmeitől itatva, akik átélték és megélték az adott kort, eseményt amiről írtak.
Néhány évvel ezelőtt meghívtak egy író olvasó találkozóra, ahol "elsőkönyves" szerzőként vettem részt. Rendkívül szokatlan volt számomra a helyzet, izzadt is a tenyerem rendesen, mikor a moderátor feltett egy kérdést nekünk alkotóknak, miszerint miért kezdtünk el verseket, novellákat írni? Hallottam én ott okosabbnál okosabb válaszokat, rendkívüli megfogalmazásban és féltem, mindenki kinevet majd, ha én előállok a sajátommal, de vettem egy mély lélegzetet és kinyögtem: "Szerintem az írás gyógyít. Az írás az én pszichológusom." Megszólalásomat döbbent csend követte, majd a legidősebb szerző, egy nagyon helyes hölgy könnybelábadt szemmel azt mondta halkan, hogy megfogalmaztam a lényeget.
Rendkívül sok sérelem ér minket életünk során, melyekkel egyszerűen nem tudunk mit kezdeni, csak elraktározzuk őket, de feldolgozni nem tudjuk, mert lehetetlen. Ott tartogatjuk magunkban és, ha százszor is úgy érezzük, hogy nem árt nekünk, de bizony mardos, rág, kárt okoz. Odabenn ...
Ugyanez a helyzet az örömmel, mert akár bánat, akár öröm éri az embert, azt meg-, ki- és átbeszélni mindig jó.
Ezért indítottam el a közkincset. Ez volt az egyik cél.
A második célja a tájékoztatás volt.
A harmadik - és kisvárosunk érdekében talán legfontosabb pedig - a közösségépítés. Kell egy mag, egy nagyon erős és összetartó mag, akik elfogadják egymást, akik példát mutatnak, akik közösen eljárnak mulatni, de kiállításra, koncertre, színházba is elmennek ...
Azt hiszem jó úton haladunk :)
Sokan azt hiszik, hogy én valamiféle ellenségeskedést akarok szítani románok és magyarok között, hogy ez a blog nacionalista mocskolódásokkal van tele. Tegnap pl megállították a főnökömet azzal, hogy miattam esik a rádió hallgatottsága, mert én magyarkodó szöveggel töltöm meg, ráadásul van egy blogom, ami vájgyékápulméu, semmi másról nem szól, csak uszításról!!!!!.
Elmondom hát: a rádióban egy rosszul, rosszkor kimondott szó, egy elejtett nacionalista megjegyzés tízmilliókba kerül és az állásomba, márpedig én abból élek amit ott megkeresek. Nem játszadozom a megélhetésemmel, de másokéval sem, mint tette azt a szóbanforgó Úr.
A bloggal kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy bele kell olvasni és igyekezni kell meglátni a lényeget, nem pedig belemagyarázni a büdös nagy semmit.
Ez volt a második eset, hogy megpróbáltak "alám ásni" az egyik dolgozdámban :) Nem gáz, bírom, bár remélem, hogy nem lesz harmadik, mint a mesékben :)
A KözKincs rövidke eddigi életében történt még egy s más, (lájklopkodás, névtelen levelek, email címmel való visszaélés) de tudom, lecseng majd ez is.
Summa summarum, valamit elindítottunk, ez a valami működik vagyis szükség van rá.
Most pedig a fiatalabb generációt szólítanám meg.
Mivel nyár van, szánsájn, bícs, buli, haverok, fanta és szamba, hát arra gondoltam, hogy szeptember 15-től indul az Alkotói verseny námbörtú fiataloknak, melynek témája: Legkedvesebb sulis történetem. Lehet kezdeni fejben összerakosgatni a dolgokat, sőt, két buli között elkezdhetitek megírni is, hogy a verseny indultával már küldhessétek is jól megfogalmazott és átgondolt alkotásaitokat :) Bárki jelentkezhet, aki már jól bánik a tollal, de legalábbis írni megtanult :)
Természetesen úgy, mint az első alkotói verseny során, a lájkok száma lesz a döntő és díjakat is szerzek addigra, mire lecseng a sztori :)
Egyelőre ennyi volna.
A "nagyoknak" köszönöm, hogy elindultak velem és természetesen várom az írásokat mindenről, mindenhonnan, mindenkitől. Tudjátok: kozkincs@hotmail.com , bemásol, nyom egy entert és néhány óra múlva máris olvashatók lesznek gondolatai a blogon.
Az első találkozó szerveződik kezicsókolom és mert sok jó ember kis helyen is elfér, mindenkit szeretettel várunk. Részleteket emailben, vagy fészbúkon kaphattok.
Ne feledjétek, akik itt megosztják gondolataikat, véleményüket, azok mind-mind igazi Közkincsek!
Maradok őszinte barátsággal, tsóúk: megmondtampontén :)
Hellócska!
Bár az alkotói versenynek vége van, írásaitokat a továbbiakban is várom. Mindenről, ami nektek fontos, vagy egyszerűen jó rá emlékezni :)
A következő sorokat Bettytől kaptuk mi, Közkincsesek :)
Hamárilyen könnyelmű ígéretet tettem, írok pár sort arról, hogy hogyan indult a „kismozi modern kori történelme”.
Miután családunk Nagykárolyba költözött decemberben, következő tavasztól édesanyám elkezdett dolgozni a „Biblioteca raionala, Carei”-nál/-ban/-ben. Akire emlékszem, az Vajda (Igneané) Liana édesanyja – persze lehet, hogy még dolgozott ott más is, de nem emlékszem. Imádtam vele menni a könyvtárba, mert keresztül mentünk a parkon, és ki lehetett menni a Kastély nagy teraszára. (Akkor még nem tudtam, hogy onnan hirdették ki először a „Szatmári Békét”.) És ugye abban a korban (mármint az én koromban, akkor) valahogy mindig sütött a nap, és tele volt a park madárcsicsergéssel.
És akkor, egyik napról a másikra, ez az idilli állapot megszűnt. Egyik délelőtt – túl korán nem lehetett, mert én teljesen éber voltam, pedig már akkor is „bagoly” típus voltam –, édesanyámnak a kezébe nyomtak egy köteg kulcsot, mondták, hogy akkor délután már legyen vetítés, mert meghirdették, és a munkásember nem szereti, ha becsapják. Meg hogy majd még jön egy-két ember, akik szintén ott fognak dolgozni, majd „tovarasa” Léb leszerződik velük. Na jó, de kik? és milyen állapotban van a terem? és egyáltalán van filmvászon? mikor és ki járt ott utoljára? Mondták, hogy ezekre a kérdésekre senki sem tud válaszolni, de majd az elvtársnő megtapasztalja. (Édesanyám nagyon nem szerette az elvtársnő megszólítást, mert szerette volna maga megválogatni az elv-társait; de akkor is ez volt.)
Mit vóut mit tenni, elindultunk édesanyámmal a Culturii utcában, a szóban-forgó épület felé. A bejárat előtt várt minket egy férfi, egy nő, meg egy kb. korombeli kislány. Ők voltak a Makár család: Dudus néni, Jani bácsi, meg Éva. (Itt kezdődött el az, amire Ilike biztosan emlékszik, „ott megy Éva meg Baba” - de, hogy melyik az Éva, és melyik a Baba, nagyon kevesen tudták.)
Megálltunk az ajtó előtt, senki sem tudta, hogy mi vár ránk odabent, mély lélegzetet vett mindenki – aztán egyik kulcs tényleg nyitotta az egyik ajtót, egy másik egy másik ajtót – aztán még izgalmas volt, hogy melyik lesz az, mely a gépházba vivő lépcsőkhöz vezető ajtót nyitja, de az is megoldódott. Mindenki elkezdett takarítani, mert a szemét – írd és mondd – bokáig ért. Makárék ott laktak a mozival srégen szemben, de ők sem emlékeztek, mikor volt ott utoljára bármilyen megmozdulás.
És megtörtént a csoda: kitakarítottunk – természetesen, csak a színházteremben –, Jani bácsi megtalálta, hogy hol lehet leengedni a mozivásznat, megállapította, hogy a vetítő-gépek működnek. Hogy milyen film volt, és honnan került elő, arra már nem emlékszem. Csak még arra, hogy Dudus néni, meg édesanyám ketten, állva árulták a jegyeket a bejáratnál, mert az emberek jöttek, és nem kevesen.
Aztán még napok teltek el, míg használhatóvá lett téve a kicsi iroda, ahol a kassza volt, még később az az iroda, ahol édesanyám kezdte a mozi egész adminisztrációját vezetni, és még később, az ő irodájával szemben, egyszer csak kinyitott a „cukorkááááás”: Csókási bácsi. Volt neki savanyú cukorkája, meg kemény cukorkája, meg üvegből töltött egy pohárba szörpöt, és szódavízzel hígította, és még meg is keverte egy kiskanállal; amúgy pontosan olyan íze volt, mintha a savanyú cukorkát vízzel föloldották volna, de ki törődött akkor ezzel? Később majd lett süteménye is. Süteményt különösen akkor hozott, amikor színházi előadás volt, és az emberek szünetben szívesen elfogyasztottak egy-egy szelet dobost...
Aztán később használhatóvá vált a karzat – időnként szoktam álmodni, hogy koncert van, és én helyet keresek a balkonon. Akkoriban az iskolásoknak nem volt szabad moziba menni, így aztán a bátyámék korosztálya mindig a karzatról nézte a filmet, és ha „gáz volt” (mert időnként egyik-másik igazgató ellenőriztette a mozitermet), én voltam az, aki felrohant, és szólt, hogy melyik oldalon kell spulizni, mert a másikon édesanyám kíséri a szolgálat-teljesítő tanárt – természetesen azért, hogy az elég lassan menjen fölfelé a lépcsőn.
Aztán édesanyám, nagy viták árán elérte, hogy kicseréljék a padlót, és hogy az rendesen legyen takarítva. Amíg ő ott volt, nem is engedte, hogy motorinával tisztítsák.
A másik nagy problémája az volt, hogy török vécéket szerette volna kicseréltetni, ebbe viszont teljesen beletörött a bicskája...
No, lehet ám lájkolni versenyen kívül is :)
Tsóúk: megmondtampontén :)
Hellóbelló :)
Itt a vége :)
Ez az uccsó pályamunka, ami az alkotói versenyre érkezett még tegnap, vagyis határidőn belül volt :)
Úgy gondoltam, hogy hamar felteszem, legyen mit olvassatok, a tejberizs már úgyis odakozmált, persze nem az én hibámból :D, hiszen a telefont azt csak fel kell kapni, még, ha százszor is rizskókot kezd el készíteni egy tapasztalatlan konyhatündér, azaz éjn :D Kevertem-kavartam hűségesen, de aztán megcsörrent a bunkofon és én szárnyaltam, hagytam csapot-papot, rizset, kókot, majd hanyattestem éééééééééés holnap el is mondom, miről diskuráltam ;)
Jó gonosz vagyok ugyi? Most furdalni fog titeket a kíváncsiság wehehehehehehehe :)))
Nade, itten vagyon a tizennegyedik:
2 keréken a környéken
2 keréken a környéken
Régóta és sokat halogattam ezt az írást és most, hogy elkezdtem rájöttem, hogy ehhez én nem értek. Pedig gondolatban olyan szépen megvannak a témák és történetek.
Régóta és sokat halogattam ezt az írást és most, hogy elkezdtem rájöttem, hogy ehhez én nem értek. Pedig gondolatban olyan szépen megvannak a témák és történetek.
Ülök a vonaton útban hazafelé és gondoltam most egy egész éjjel és 600 kilométer alatt valahogy leírom azt ami a fejemben van de a gondolatok valahogy nem kedvelik a papírformát(umot) :) Sok történet kavarog az emlékeim között de valahogy azok a legszebbek mikor gyerekkoromban a kis városom környékét biciklivel bejártam és megismertem.
Ülök a vonaton útban hazafelé és gondoltam most egy egész éjjel és 600 kilométer alatt valahogy leírom azt ami a fejemben van de a gondolatok valahogy nem kedvelik a papírformát(umot) :) Sok történet kavarog az emlékeim között de valahogy azok a legszebbek mikor gyerekkoromban a kis városom környékét biciklivel bejártam és megismertem.
Amióta az eszemet tudom mindig is szerettem bicajozni. Gipszes lábbal 5-6 évesen tanultam meg biciklizni, lehet azért mert így legalább egyik lábam biztonságban volt a gipsz alatt. Eleinte csak az utca végéig volt szabad menjek de úgy éreztem, hogy a petri telep, a strand és a szőlőskertek az én felfedezésemre várnak így a távok nőttek szépen lassan. Ebből persze néha szidás is volt.
Amióta az eszemet tudom mindig is szerettem bicajozni. Gipszes lábbal 5-6 évesen tanultam meg biciklizni, lehet azért mert így legalább egyik lábam biztonságban volt a gipsz alatt. Eleinte csak az utca végéig volt szabad menjek de úgy éreztem, hogy a petri telep, a strand és a szőlőskertek az én felfedezésemre várnak így a távok nőttek szépen lassan. Ebből persze néha szidás is volt.
Boldog idők voltak. Akkoriban még azt sem tudtuk, hogy kik is azok a "celebek":)
Boldog idők voltak. Akkoriban még azt sem tudtuk, hogy kik is azok a "celebek":)
A mi celebjeink Stan és Pann, Charlie Chaplin, Harold Loyd, Onedin kapitány. voltak.
A mi celebjeink Stan és Pann, Charlie Chaplin, Harold Loyd, Onedin kapitány. voltak.
A környék kezdett egyre szűkebb lenni így egyre messzebb merészkedtem. Körüljártam az egész szőlőskertet a teremi völgyet, a szentjánosi völgyet. A párt szőlője kicsit olyannak tűnt mint valami titkos objektum mert azt mondták, hogy katonák őrzik és tilos a belépés. Ámde mégis sikerült bemenjek mert évekkel később az iskolánkat oda vitték szüretelni.
A környék kezdett egyre szűkebb lenni így egyre messzebb merészkedtem. Körüljártam az egész szőlőskertet a teremi völgyet, a szentjánosi völgyet. A párt szőlője kicsit olyannak tűnt mint valami titkos objektum mert azt mondták, hogy katonák őrzik és tilos a belépés. Ámde mégis sikerült bemenjek mert évekkel később az iskolánkat oda vitték szüretelni.
Akkoriban "divat" volt a diákmunka más néven a praktikázás, ami kicsit (vagy nem is kicsit) hazafias kötelesség volt. Vittek minket a Lilibe, Klárába, Spiccbe, a "szérába" és még megannyi érdekes helyekre. Szedtük a krumplit, répát, paradicsomot, almát, tavasszal eperfalevelet, csuháztuk a tengerit, válogattuk a hagymát és még megannyi munkát találtak az ügyes pioníroknak és ifjú "kiszeseknek". A vakációban is mindenkinek dolgozni kellett valahol 2 hetet és erről igazolást kellett vinni, na meg 100 lejt. Én például a Korpa réten a kendergyárnál és a "bázánál" dolgoztam a szünidőkben.
Akkoriban "divat" volt a diákmunka más néven a praktikázás, ami kicsit (vagy nem is kicsit) hazafias kötelesség volt. Vittek minket a Lilibe, Klárába, Spiccbe, a "szérába" és még megannyi érdekes helyekre. Szedtük a krumplit, répát, paradicsomot, almát, tavasszal eperfalevelet, csuháztuk a tengerit, válogattuk a hagymát és még megannyi munkát találtak az ügyes pioníroknak és ifjú "kiszeseknek". A vakációban is mindenkinek dolgozni kellett valahol 2 hetet és erről igazolást kellett vinni, na meg 100 lejt. Én például a Korpa réten a kendergyárnál és a "bázánál" dolgoztam a szünidőkben.
Közben azért maradt idő a szórakozásra is mint például a bicajozásra a környéken.
Közben azért maradt idő a szórakozásra is mint például a bicajozásra a környéken.
K. I és O. I barátaimmal így jutottunk el Kaplonyba a Kraszna partra, a "fizes"be, a halastóhoz és Kubába. Ott semmi érdekeset nem láttunk csak kicsit furán hangzik a neve errefelé de ez a Kuba csak egy egyszerű tehenészfarm volt de már csak a neve miatt is meg kellett nézzük. Kálmándon megnéztük az erdőt amit inkább büszkeségből hívhattak erdőnek mert olyan kicsi akár egy kis park. Erről egy vicc is van.
K. I és O. I barátaimmal így jutottunk el Kaplonyba a Kraszna partra, a "fizes"be, a halastóhoz és Kubába. Ott semmi érdekeset nem láttunk csak kicsit furán hangzik a neve errefelé de ez a Kuba csak egy egyszerű tehenészfarm volt de már csak a neve miatt is meg kellett nézzük. Kálmándon megnéztük az erdőt amit inkább büszkeségből hívhattak erdőnek mert olyan kicsi akár egy kis park. Erről egy vicc is van.
Egy kálmándi és egy kaplonyi ember beszélgetnek. Dicsekszik a kálmándi, hogy -Nekünk van erdőnk de nektek még erdőtök sincsen!
Egy kálmándi és egy kaplonyi ember beszélgetnek. Dicsekszik a kálmándi, hogy -Nekünk van erdőnk de nektek még erdőtök sincsen!
Erre a kaplonyi
Erre a kaplonyi
-De van miliciánk, nektek meg az nincs!
-De van miliciánk, nektek meg az nincs!
Börvelybe is megfordultunk de csak 1-2 rövid látogatásra. Hazafelé a kálmándi úton a katonai gyakorlótéren kicsit játszottunk a céldombnál a makett bádog tankkon. A nagy céldombnál a majtényi úton golyókat kerestünk, felmásztunk a céldomb tetejére, volt mellette egy kis tó de inkább csak egy ároknak nevezném abban pecáztunk ahol semmit sem fogtunk, még csak halat sem láttunk. Megnéztük a Bobáldot és környékét de körbe volt kerítve így akkor nem is találtuk annyira érdekesnek. Akkor az bobáldi strand már régen nem működött.
Börvelybe is megfordultunk de csak 1-2 rövid látogatásra. Hazafelé a kálmándi úton a katonai gyakorlótéren kicsit játszottunk a céldombnál a makett bádog tankkon. A nagy céldombnál a majtényi úton golyókat kerestünk, felmásztunk a céldomb tetejére, volt mellette egy kis tó de inkább csak egy ároknak nevezném abban pecáztunk ahol semmit sem fogtunk, még csak halat sem láttunk. Megnéztük a Bobáldot és környékét de körbe volt kerítve így akkor nem is találtuk annyira érdekesnek. Akkor az bobáldi strand már régen nem működött.
Apropó pecázás. 12-13 éves lehettem mikor Ákos barátom elvitt magával horgászni. Nem tudom hány óra volt mikor indultunk de mikor a bicajjal megérkeztünk a teremi tóhoz még sötét volt. Valamiért ott nem volt jó nekünk hát tovább mentünk a ianculesti tóhoz mindenféle úttalan utakon de mire odaértünk már kezdett virradni. Ott fogtam életem első nagyobb halát ami kb. 1 kilós lehetett. Azóta sem fogtam akkorát bár igaz, hogy kisebbet se sokat.
Apropó pecázás. 12-13 éves lehettem mikor Ákos barátom elvitt magával horgászni. Nem tudom hány óra volt mikor indultunk de mikor a bicajjal megérkeztünk a teremi tóhoz még sötét volt. Valamiért ott nem volt jó nekünk hát tovább mentünk a ianculesti tóhoz mindenféle úttalan utakon de mire odaértünk már kezdett virradni. Ott fogtam életem első nagyobb halát ami kb. 1 kilós lehetett. Azóta sem fogtam akkorát bár igaz, hogy kisebbet se sokat.
Csanálos, Csanálosi Erdő, Fény. Arra is élmény volt túrázni. A fényi erdő a majáliskor régen rengeteg embert vonzott ahol volt zene, tánc, színpad és mindenféle árusok. Minden évben kint voltunk. A Csanálosi Erdő felé vezető úton, bent az erdőben volt egy kacskaringós ösvény. Hogy imádtunk ott száguldozni. Tiszta "ÍZI RÁJDER ÖCSÉM" kedvünk volt tőle, kis extrém sport ami emelte az adrenalin szintünket, már csak azért is mert sokszor szinte összecsókolóztunk egy-egy fával :)
Csanálos, Csanálosi Erdő, Fény. Arra is élmény volt túrázni. A fényi erdő a majáliskor régen rengeteg embert vonzott ahol volt zene, tánc, színpad és mindenféle árusok. Minden évben kint voltunk. A Csanálosi Erdő felé vezető úton, bent az erdőben volt egy kacskaringós ösvény. Hogy imádtunk ott száguldozni. Tiszta "ÍZI RÁJDER ÖCSÉM" kedvünk volt tőle, kis extrém sport ami emelte az adrenalin szintünket, már csak azért is mert sokszor szinte összecsókolóztunk egy-egy fával :)
Hol is jártunk még K.I és O.I barátaimmal? Vagy inkább hol nem :)
Hol is jártunk még K.I és O.I barátaimmal? Vagy inkább hol nem :)
Márna, Petri, Gencs, Kávás, Tasnád, Majtény... Szatmár, Vállaj, Mérk. Mátészalka.
Márna, Petri, Gencs, Kávás, Tasnád, Majtény... Szatmár, Vállaj, Mérk. Mátészalka.
Persze többször is megfordultunk ezeken a helyeken. Azért kíváncsi volnék vajon hány kilómétert is tekertünk össze a 2 keréken a környéken.
Persze többször is megfordultunk ezeken a helyeken. Azért kíváncsi volnék vajon hány kilómétert is tekertünk össze a 2 keréken a környéken.
Most pedig ismét a kilómétereket számolom ahogy fogynak lassan mert a vonatom falja a távolságot de nemsokára feltűnik a reggel ragyogó fényében Nagykároly és környéke.
Most pedig ismét a kilómétereket számolom ahogy fogynak lassan mert a vonatom falja a távolságot de nemsokára feltűnik a reggel ragyogó fényében Nagykároly és környéke.
"I Love You Nagykároly és környéke" :)
"I Love You Nagykároly és környéke" :)
Tisztelettel Fülöp Csaba
Tisztelettel Fülöp Csaba
Bizony ez volt az utolsó pályamunka. Olvassátok, szeressétek, bár talán már mondanom sem kell.
Az én lájkomat már megkapta, most pedig megyek és kivakarom az edényemből az odaégett tejberizst, hallod Turcsi???? hallod???? :)))
Maradok barátsággal, tsóúk: megmondtampontén :)
Hellócska de bellócska sok fiúcska s leányocska :D
Olybá tűnik, hogy megjött az alkotói kedv így a végére, mert az utolsó napon érkezett még két írás, amiket én (vajszívemnek köszönhetően :D) le is fogok közölni. Itt van a tizenharmadik :)
Üdv mindenkinek.
Üdv mindenkinek.
Azt hiszem napszúrást, kaphattam vagy valami új vírus talált rám, minap olvastam róla, amíg nem tisztázódik pontosan a típusa, addig faciem libro–nak nevezték el.
Azt hiszem napszúrást, kaphattam vagy valami új vírus talált rám, minap olvastam róla, amíg nem tisztázódik pontosan a típusa, addig faciem libro–nak nevezték el.
Merthogy én az abszolút szükséges szövegelést túllépjem… Mindegy, amíg, nem jönnek értem a kényszerzubbonnyal, folytatom.
Merthogy én az abszolút szükséges szövegelést túllépjem… Mindegy, amíg, nem jönnek értem a kényszerzubbonnyal, folytatom.
Gondolom, nem vagyok egyedül, sokunknak emlékei között megtalálhatóak olyan mozzanatok, amikre utólag már nem is vagyunk annyira büszkék. De ugyanúgy hozzátartozik az akkori életünkhöz, mint az összes többi emlék. Nem gonosztettekre, törvénytelenségekre gondolok, hanem, hogy is neveztük? Majd találunk rá közösen egy jó kis nevet. Tulajdonképpen pár apró történetet mesélnék el, jórészt velem történtek.
Gondolom, nem vagyok egyedül, sokunknak emlékei között megtalálhatóak olyan mozzanatok, amikre utólag már nem is vagyunk annyira büszkék. De ugyanúgy hozzátartozik az akkori életünkhöz, mint az összes többi emlék. Nem gonosztettekre, törvénytelenségekre gondolok, hanem, hogy is neveztük? Majd találunk rá közösen egy jó kis nevet. Tulajdonképpen pár apró történetet mesélnék el, jórészt velem történtek.
1.
1.
Helyszín: Nagykárolyi pályaudvar, peron.
Helyszín: Nagykárolyi pályaudvar, peron.
Idő: 1983, május talán 10, vagy 11, hajnali 4 és 5 óra között.
Idő: 1983, május talán 10, vagy 11, hajnali 4 és 5 óra között.
Személyek: Apró csoportok álmosan ácsingózva a peronon
Személyek: Apró csoportok álmosan ácsingózva a peronon
Egyszer csak a hangszóróból kellemetlen recsegés hasít bele az álmos csendbe, aztán medvemormogás, újabb recsegés, végül a medve megszólalt, már-már érthető hangon, bemondta a varázsigét: „Vinye trenuu” Csak ennyit, de felesleges is lett volna ragozni azt, amit mindenki tudott, hogy honnan jön, hová megy, melyik vágányra, (ahol majd, tessék vigyázni).
Egyszer csak a hangszóróból kellemetlen recsegés hasít bele az álmos csendbe, aztán medvemormogás, újabb recsegés, végül a medve megszólalt, már-már érthető hangon, bemondta a varázsigét: „Vinye trenuu” Csak ennyit, de felesleges is lett volna ragozni azt, amit mindenki tudott, hogy honnan jön, hová megy, melyik vágányra, (ahol majd, tessék vigyázni).
Mi ezt mind tudtuk, mindenki kisebb törvényszegésre készült, „odaát”. Persze hogy „átléptünk magyarba”, ki ilyen ki olyan okkal, de mindenhez, amit ott elkövetni szándékoztál, pénz kellet, és nem lej. Ezt pedig úgy tudtuk megoldani, hogy piacoltunk, házaltunk, (csencseltünk?). Na ez az, amire nem tudok ma tiszta szívvel büszke lenni. Azonban azon a májusi reggelen nagyon is fontos volt „átmenni”, hiszen 13-án a jó öreg Santana, (saludo Carlos) muzsikált a régi Budapesti sportcsarnokban. Ez erőt adott mindenhez, a vámosok mocskolódásának, piszkálódásának az elviseléséhez, a megalázó házaláshoz a nehezen beszerzett „cucc” eladása érdekében… De az élmény mindenért kárpótolt, a majd’ három órás koncert örök emlék.
Mi ezt mind tudtuk, mindenki kisebb törvényszegésre készült, „odaát”. Persze hogy „átléptünk magyarba”, ki ilyen ki olyan okkal, de mindenhez, amit ott elkövetni szándékoztál, pénz kellet, és nem lej. Ezt pedig úgy tudtuk megoldani, hogy piacoltunk, házaltunk, (csencseltünk?). Na ez az, amire nem tudok ma tiszta szívvel büszke lenni. Azonban azon a májusi reggelen nagyon is fontos volt „átmenni”, hiszen 13-án a jó öreg Santana, (saludo Carlos) muzsikált a régi Budapesti sportcsarnokban. Ez erőt adott mindenhez, a vámosok mocskolódásának, piszkálódásának az elviseléséhez, a megalázó házaláshoz a nehezen beszerzett „cucc” eladása érdekében… De az élmény mindenért kárpótolt, a majd’ három órás koncert örök emlék.
2.
2.
Helyszín: A „vonat”, (ami hazafelé hoz a mi kis városunkba, amit úgy szeretünk, de „onnan” jövet szürkének, porosnak tűnik. Szerencsére ez az érzés soha nem tartott sokáig.)
Helyszín: A „vonat”, (ami hazafelé hoz a mi kis városunkba, amit úgy szeretünk, de „onnan” jövet szürkének, porosnak tűnik. Szerencsére ez az érzés soha nem tartott sokáig.)
Idő: 198akármennyi, december.
Idő: 198akármennyi, december.
Személyek: Pár fős baráti társaság.
Személyek: Pár fős baráti társaság.
Sikerült egy teljes fülkét kifogni, lefoglalni, többen voltunk, mint ülőhely, ezért felváltva álltunk/ültünk. Jól sikerült mindenkinek a kis kirándulás, vidámak voltunk, páran vidámabbak, mint a többi. Hiába, rövid volt az idő, minden finomat meg kellet kóstolni, fehéret, vöröset, rosé-t, de döntés kellet szülessen a legjobb sört illetően is, ez fárasztó tevékenység. Már lassan a nóta is kezdett összeállni, amikor végigseper egy moraj, jön a vámos. Vidám fiatal felírja 2 ujjal az izzadt ablakra, 20 centis betükkel, hogy „KÁVÉ NINCS”.
Sikerült egy teljes fülkét kifogni, lefoglalni, többen voltunk, mint ülőhely, ezért felváltva álltunk/ültünk. Jól sikerült mindenkinek a kis kirándulás, vidámak voltunk, páran vidámabbak, mint a többi. Hiába, rövid volt az idő, minden finomat meg kellet kóstolni, fehéret, vöröset, rosé-t, de döntés kellet szülessen a legjobb sört illetően is, ez fárasztó tevékenység. Már lassan a nóta is kezdett összeállni, amikor végigseper egy moraj, jön a vámos. Vidám fiatal felírja 2 ujjal az izzadt ablakra, 20 centis betükkel, hogy „KÁVÉ NINCS”.
A vámos Vili bácsi, piros orra bordó felé játszik, kirántja az ajtót, a lendülettől majdnem beesik, de tartja magát, két-három ingamozdulat, amikor az amplitúdó biztonságos szintre esik, elolvassa az üzenetet. Egy szemforgatás, egy újabb ingamozdulat, feszült csend majd megszólal: Oké „fijuk”, csak ennyit akartam tudni, Erőteljes lendítéssel sikerült kiperdülni a folyosóra, onnan szólt vissza: De remélem egy sör még maradt nekem is.
A vámos Vili bácsi, piros orra bordó felé játszik, kirántja az ajtót, a lendülettől majdnem beesik, de tartja magát, két-három ingamozdulat, amikor az amplitúdó biztonságos szintre esik, elolvassa az üzenetet. Egy szemforgatás, egy újabb ingamozdulat, feszült csend majd megszólal: Oké „fijuk”, csak ennyit akartam tudni, Erőteljes lendítéssel sikerült kiperdülni a folyosóra, onnan szólt vissza: De remélem egy sör még maradt nekem is.
3.
3.
Helyszín: Debrecen, fő utca. (Akkoriban „Vörös Hadsereg”)
Helyszín: Debrecen, fő utca. (Akkoriban „Vörös Hadsereg”)
Idő: 198akármennyi, nyár
Idő: 198akármennyi, nyár
Személyek: Pár fős baráti társaság egy Trabantban.
Személyek: Pár fős baráti társaság egy Trabantban.
Vidáman pöfög a Trabi a főutcán, már majdnem minden forint elköltve, már csak a hanglemez hiányzik, ami nélkül nem lehet hazajönni. Pilótánk észreveszi a hanglemezboltot a túloldalon, hirtelen mozdulattal Schumi-t megszégyenítő hajtűkanyart hajt végre és leparkol. Nem igazán érdekelte a dupla folytonos vonal, (nem tettem kárt benne…), sem a dupla villamos sín. Nem így a rend éber őrét, aki lecsapott ránk mint a héja a csibére. Megpróbálom a párbeszédet élethűen visszaadni:
Vidáman pöfög a Trabi a főutcán, már majdnem minden forint elköltve, már csak a hanglemez hiányzik, ami nélkül nem lehet hazajönni. Pilótánk észreveszi a hanglemezboltot a túloldalon, hirtelen mozdulattal Schumi-t megszégyenítő hajtűkanyart hajt végre és leparkol. Nem igazán érdekelte a dupla folytonos vonal, (nem tettem kárt benne…), sem a dupla villamos sín. Nem így a rend éber őrét, aki lecsapott ránk mint a héja a csibére. Megpróbálom a párbeszédet élethűen visszaadni:
Rendőr: Forgalmi, jogosítvány, stb. (átadva). Áthajtott a villamos síneken, a dupla folytonos vonalon, tilos helyen megfordulást hajtott végre, stb. és sorolta a sok paragrafust aminek értelmében mi tartozunk neki 200 forinttal. Előadtuk a „szegény erdélyi egyetemista” kezdetű szöveget, mérsékelt sikerrel. Pilótánknak mentőötlete támad:
Rendőr: Forgalmi, jogosítvány, stb. (átadva). Áthajtott a villamos síneken, a dupla folytonos vonalon, tilos helyen megfordulást hajtott végre, stb. és sorolta a sok paragrafust aminek értelmében mi tartozunk neki 200 forinttal. Előadtuk a „szegény erdélyi egyetemista” kezdetű szöveget, mérsékelt sikerrel. Pilótánknak mentőötlete támad:
Felezzsük meg
Felezzsük meg
Mit?
Mit?
Hát a kétsázs fojintot.
Hát a kétsázs fojintot.
Miket beszél?
Miket beszél?
Megfelezzsük a kétsázs forintot, sázsas nekem sázsas magának, papijj nem kelj.
Megfelezzsük a kétsázs forintot, sázsas nekem sázsas magának, papijj nem kelj.
Ne szórakozzon velem mert bekísérem az őrszobára.
Ne szórakozzon velem mert bekísérem az őrszobára.
De hát kéjjem sépen, minekünk nicsen annyi pénzsünk…
De hát kéjjem sépen, minekünk nicsen annyi pénzsünk…
Honnan jöttek?
Honnan jöttek?
Ejdéjből, Nagykáljoj, Jománia
Ejdéjből, Nagykáljoj, Jománia
Na tűnjön innen a jó francba míg jókedvembe vagyok!!!!!
Na tűnjön innen a jó francba míg jókedvembe vagyok!!!!!
Biztosan sokan ráismertek, színes egyéniség a véglegesen megmaradt gyermekkori selypítés nélkül is, de így… Amúgy nagyon rövid idő után már nem tűnik fel, de aki először halja…
Biztosan sokan ráismertek, színes egyéniség a véglegesen megmaradt gyermekkori selypítés nélkül is, de így… Amúgy nagyon rövid idő után már nem tűnik fel, de aki először halja…
Remélem, nem untattam azt, aki esetleg elolvasta és tudom, hogy történeteim nem a nagyon illeszkednek be az esszé kategóriába, nem is versenyezni akarok, de olyan jólesett elmesélni. Köszi a türelmet.
Remélem, nem untattam azt, aki esetleg elolvasta és tudom, hogy történeteim nem a nagyon illeszkednek be az esszé kategóriába, nem is versenyezni akarok, de olyan jólesett elmesélni. Köszi a türelmet.
Pici
Pici
....... éééééééééééééééés most: lájk!!!!
Kellemes olvasást kívánok, holnap jelentkezem. Legyen csodaszép estétek és békés éjszakátok.
Tsóúk: megmondtampontén :)
Jó estét, szép napot, derűs reggelt, ki mikor olvassa, válogassa, szemezgesse ki magának a köszönést. Íme éveinek számát tekintve legifjabb betűvetőnk, emlékezőnk írása. Fogadjátok szeretettel :)
Olvasgattam a KözKincsre küldött írásokat, és egyre jobban belemerülve megihletődtem, így én is leírok egy kedves emléket, ami épp eszembe jutott.
Kedves emlék
Kedves emlék
Néhány évvel ezelőtt (nem túl sok, mert még én is gyereknek mondhatom magam) teljesen másképp zajlottak a városnapok, és bennem is másképp maradtak meg, mint mondjuk a tavalyi, vagy a három évvel ezelőtti. J
Néhány évvel ezelőtt (nem túl sok, mert még én is gyereknek mondhatom magam) teljesen másképp zajlottak a városnapok, és bennem is másképp maradtak meg, mint mondjuk a tavalyi, vagy a három évvel ezelőtti. J
A húgommal mindig nagyon vártuk a városnapokat, mert akkor tudtuk, hogy kapunk vásárfiát ( : )) ), no meg mert együtt ment a család nézelődni, és egészen sokáig kint lehettünk a városban. Augusztusban zajlottak, a nagyszínpad a kastély bejáratánál volt a galambos szökőkúttal majdnem szemben, a folk színpad a BCR bankkal szembeni utcában volt, és emlékszem még fel voltak állítva azok a hatalmas sörsátrak.
A húgommal mindig nagyon vártuk a városnapokat, mert akkor tudtuk, hogy kapunk vásárfiát ( : )) ), no meg mert együtt ment a család nézelődni, és egészen sokáig kint lehettünk a városban. Augusztusban zajlottak, a nagyszínpad a kastély bejáratánál volt a galambos szökőkúttal majdnem szemben, a folk színpad a BCR bankkal szembeni utcában volt, és emlékszem még fel voltak állítva azok a hatalmas sörsátrak.
Anyuékkal minden nap kimentünk a szép ruhánkba, ettünk fagylaltot, összetalálkoztunk régi ismerősökkel, rokonokkal, akik épp a városnapokra jöttek látogatóba, kinéztük a vásárfiát, amit mindig vasárnap délután vettünk meg. A tűzijátékot megelőző órákat is a városban töltöttük, pontosabban a sörsátrak alatt, ahol a család és barátai együtt ettek-ittak. Emlékszem húgommal mindig papírpoharas kólát ittunk és ropogtattuk a temérdek pattogatott kukoricát : )). Az egész rendezvény fénypontja számomra a tűzijáték volt, illetve az a rész, amikor a nagyon-nagyon sok ember elkezdett vonulni a központ felé és aztán mindenki ámulva figyelte a tűzijátékot, amit utána megtapsoltunk (igazából azt sem tudtam, miért), és mi boldogan és fáradtan indultunk haza, mert nekünk akkor még az éfjél az húúúúúdekésőőőt jelentett.
Anyuékkal minden nap kimentünk a szép ruhánkba, ettünk fagylaltot, összetalálkoztunk régi ismerősökkel, rokonokkal, akik épp a városnapokra jöttek látogatóba, kinéztük a vásárfiát, amit mindig vasárnap délután vettünk meg. A tűzijátékot megelőző órákat is a városban töltöttük, pontosabban a sörsátrak alatt, ahol a család és barátai együtt ettek-ittak. Emlékszem húgommal mindig papírpoharas kólát ittunk és ropogtattuk a temérdek pattogatott kukoricát : )). Az egész rendezvény fénypontja számomra a tűzijáték volt, illetve az a rész, amikor a nagyon-nagyon sok ember elkezdett vonulni a központ felé és aztán mindenki ámulva figyelte a tűzijátékot, amit utána megtapsoltunk (igazából azt sem tudtam, miért), és mi boldogan és fáradtan indultunk haza, mert nekünk akkor még az éfjél az húúúúúdekésőőőt jelentett.
Az évnek az az augusztusi 2-3 napja néhány évvel ezelőtt nekem nagyon jól telt. Olyan csodálatos volt a hangulata, hogy annyi kedves embert láttam, akit rég nem, és annyi mindent láttam egy helyen. Jó volt a hangulat, amikor húgommal alig vártuk, hogy végre elinduljon a család és ott sétáljon meg fagylaltozzon és kólázzon. Persze nem csak ekkor volt családi séta a városban...kisebb korunkban minden vasárnap szép ruhában kimentünk anyával és apával sétálni egyet a városba. Milyen jó volt!
Az utóbbi 2-3 évben már anyáékkal a városban találkozunk össze a város napján, és megkérdezzük egymástól, hogy ki mit látott és kivel találkozott. No meg már nem csak mi nézzük, hogy kik és mit csinálnak a színpadon, hanem most már a színpadról lessük, hogy ki jött el megnézni minket. : ))
Az évnek az az augusztusi 2-3 napja néhány évvel ezelőtt nekem nagyon jól telt. Olyan csodálatos volt a hangulata, hogy annyi kedves embert láttam, akit rég nem, és annyi mindent láttam egy helyen. Jó volt a hangulat, amikor húgommal alig vártuk, hogy végre elinduljon a család és ott sétáljon meg fagylaltozzon és kólázzon. Persze nem csak ekkor volt családi séta a városban...kisebb korunkban minden vasárnap szép ruhában kimentünk anyával és apával sétálni egyet a városba. Milyen jó volt!
Az utóbbi 2-3 évben már anyáékkal a városban találkozunk össze a város napján, és megkérdezzük egymástól, hogy ki mit látott és kivel találkozott. No meg már nem csak mi nézzük, hogy kik és mit csinálnak a színpadon, hanem most már a színpadról lessük, hogy ki jött el megnézni minket. : ))
Az utóbbi 2-3 évben már anyáékkal a városban találkozunk össze a város napján, és megkérdezzük egymástól, hogy ki mit látott és kivel találkozott. No meg már nem csak mi nézzük, hogy kik és mit csinálnak a színpadon, hanem most már a színpadról lessük, hogy ki jött el megnézni minket. : ))
B.B.
Mehetnek a lájkok, tudjátok, nem szégyen ;)
Ma nem szaporítom a szót, érzékeny vagyok az időre, mint a barométer, zavar a front, hej meg haj, öregszem, de tsóúkot dobni még így es tudok ;)
Tsóúk: megmondtampontén :)
Szép nagy tsóúk mindenkinek. A következő írás olyan szép, hogy nem is szeretnék mondani semmit, olvassátok és szeressétek, mert nagyon szeretetreméltó :)
Kedves Zita,
Én úgy gondolom, meghatározó és értékes a Te munkásságod, nemcsak Nagykároly mindennapi életében, hanem magában az emberi Létben is. Személyesen ugyan nincs szerencsém ismerni Téged, de azon keresztül ahogy „vagy” és ahogy „megnyilvánulsz”, egy értekekkel teli embert vélek felfedezni benned. Mint a blog születesekor is elmondtam, sok kitartást kívánok a munkádhoz és erőt a megmaradáshoz. Hajrá!
Én úgy gondolom, meghatározó és értékes a Te munkásságod, nemcsak Nagykároly mindennapi életében, hanem magában az emberi Létben is. Személyesen ugyan nincs szerencsém ismerni Téged, de azon keresztül ahogy „vagy” és ahogy „megnyilvánulsz”, egy értekekkel teli embert vélek felfedezni benned. Mint a blog születesekor is elmondtam, sok kitartást kívánok a munkádhoz és erőt a megmaradáshoz. Hajrá!
Nem volt szándékomban részt venni a meghírdetett pályázaton. Most sem a versengés vágya hajt. Hiszen ha mindenki leírná az emlékeit amelyek városunkhoz kötik, Anna Karenina és a Háború és Béke-szerű regények kerekednének ki belőlük. De mikor a kis „levélke” megjelent a blog hasábjain, azt mondtam magamban, na ne mááááá!!! Hát ha ilyen pályamunkák is lehetnek, akkor talán nekem sem kell szégyenkeznem ha papírra vetem a gondolataimat. Így elkezdtem gondolkodni, milyen új, eddig el nem mondott emlékkel rukkolhatnék elő. Ezt már mondták, ilyesmiről már beszéltek, meg ilyesmik jutottak eszembe. Aztán mint zápor utáni szivárvány, felragyogott lelki szemeim előtt a lányom gyermekkori arca. Hiszen az emlékeket mi magunk generáljuk, generáltuk egykor. Ugy mint azon a julius 7-én 2000-ben. A lányom 10 éves volt és esténként mindig játszottunk, beszélgettünk. Miután már jóval korábban, úgy 3-4 éves korában elfogytak az „igazi” mesék, rászoktunk a „kitaláltakra”. Mindenféléről szóltak, leginkább a mindennapokról és azok hőseiről. Lehet, hogy már abban az időben szerettem volna beléoltani gyermekembe az igazság szeretetét és a dolgok mibenlétének és milyenségének pontos felismerését, nem tudom. A sikeresebb meséket meg is tanultuk és le is írtuk. Később vissza-vissza olvastuk és ismét jól mulattunk rajtuk. Most megtaláltam egyet, amelyik ugy érzem örök érvényű. Tudom jól, hogy ez csak nekem emlék, de ideköt mint fát a gyökerei. Bárhová is vezet az utam, esténként, elalvás előtt mindig számot vetek a sorsommal. Ha csak a pillanat töredékéig is, de átfut az agyamon: az életem szép, az életem teljes, szeretném holnap tovább élni. Az ilyen emlékek teszik széppé és teljessé az életet. Megosztom hát mindenkivel aki kiváncsi rá…
Nem volt szándékomban részt venni a meghírdetett pályázaton. Most sem a versengés vágya hajt. Hiszen ha mindenki leírná az emlékeit amelyek városunkhoz kötik, Anna Karenina és a Háború és Béke-szerű regények kerekednének ki belőlük. De mikor a kis „levélke” megjelent a blog hasábjain, azt mondtam magamban, na ne mááááá!!! Hát ha ilyen pályamunkák is lehetnek, akkor talán nekem sem kell szégyenkeznem ha papírra vetem a gondolataimat. Így elkezdtem gondolkodni, milyen új, eddig el nem mondott emlékkel rukkolhatnék elő. Ezt már mondták, ilyesmiről már beszéltek, meg ilyesmik jutottak eszembe. Aztán mint zápor utáni szivárvány, felragyogott lelki szemeim előtt a lányom gyermekkori arca. Hiszen az emlékeket mi magunk generáljuk, generáltuk egykor. Ugy mint azon a julius 7-én 2000-ben. A lányom 10 éves volt és esténként mindig játszottunk, beszélgettünk. Miután már jóval korábban, úgy 3-4 éves korában elfogytak az „igazi” mesék, rászoktunk a „kitaláltakra”. Mindenféléről szóltak, leginkább a mindennapokról és azok hőseiről. Lehet, hogy már abban az időben szerettem volna beléoltani gyermekembe az igazság szeretetét és a dolgok mibenlétének és milyenségének pontos felismerését, nem tudom. A sikeresebb meséket meg is tanultuk és le is írtuk. Később vissza-vissza olvastuk és ismét jól mulattunk rajtuk. Most megtaláltam egyet, amelyik ugy érzem örök érvényű. Tudom jól, hogy ez csak nekem emlék, de ideköt mint fát a gyökerei. Bárhová is vezet az utam, esténként, elalvás előtt mindig számot vetek a sorsommal. Ha csak a pillanat töredékéig is, de átfut az agyamon: az életem szép, az életem teljes, szeretném holnap tovább élni. Az ilyen emlékek teszik széppé és teljessé az életet. Megosztom hát mindenkivel aki kiváncsi rá…
Sánta Ördög
Sánta Ördög
Sánta Ördög megy az úton,
Sánta Ördög megy az úton,
Botorkál, az orra lóg,
Botorkál, az orra lóg,
Van is azon, hogy mi lógjon:
Van is azon, hogy mi lógjon:
Vagy hat arasz ha nem vót!
Vagy hat arasz ha nem vót!
Vót ugyan de több már nem lesz
Vót ugyan de több már nem lesz
Mert így is a földig lóg,
Mert így is a földig lóg,
Hogy a nyoma gödör nem lesz,
Hogy a nyoma gödör nem lesz,
Csak a farka (bojtja lóg, s az) temeti be.
Csak a farka (bojtja lóg, s az) temeti be.
Megy az ördög, mondom halad,
Megy az ördög, mondom halad,
Vagy csak az út megy alatta?
Vagy csak az út megy alatta?
Belefárad akárhogy van,
Belefárad akárhogy van,
Még a bunda is nyög rajta.
Még a bunda is nyög rajta.
Nagyon izzad a kobakja,
Nagyon izzad a kobakja,
Szőrös teste, farka, szarva,
Szőrös teste, farka, szarva,
Azt se tudja hová bújjon
Azt se tudja hová bújjon
Csakhogy a nap ne nyaggassa.
Csakhogy a nap ne nyaggassa.
Meglát egyszer egy kis felhőt.
Meglát egyszer egy kis felhőt.
Hívja jöjjön közelebb.
Hívja jöjjön közelebb.
„Hullna rám a magos égbűl
„Hullna rám a magos égbűl
Az esőből egy pár csepp,
Az esőből egy pár csepp,
Hogy a gondom enyhítené
Hogy a gondom enyhítené
Mert ezt így már nem bírom,
Mert ezt így már nem bírom,
Ha nem borul már bé az ég
Ha nem borul már bé az ég
A nyelvem biz’ elhagyom!”
A nyelvem biz’ elhagyom!”
Merthogy őkelmenek nyelve
Merthogy őkelmenek nyelve
Nyakkendőként lóg alól,
Nyakkendőként lóg alól,
Hogy a szerencsétlen, kerge
Hogy a szerencsétlen, kerge
Benne sokszor elbotol.
Benne sokszor elbotol.
Messyeségben nagy kopáran
Messyeségben nagy kopáran
Megvillan egy árva fény,
Megvillan egy árva fény,
Mert a nyárban délibáb van
Mert a nyárban délibáb van
Vagy tán holmi emberlény.
Vagy tán holmi emberlény.
Az bizony, s az emberfajzat
Az bizony, s az emberfajzat
Köztudott, hogy eszes lény,
Köztudott, hogy eszes lény,
Megörül az ördögfajzat:
Megörül az ördögfajzat:
„Majd ő segít!”- ez a tény.
„Majd ő segít!”- ez a tény.
De segít ám majd a paraszt,
De segít ám majd a paraszt,
Mert agyában három araszt
Mert agyában három araszt
Meg egy felet ér fel az ész,
Meg egy felet ér fel az ész,
A szikrából mi benne pattog
A szikrából mi benne pattog
Egy fikarcnyi el nem vész.
Egy fikarcnyi el nem vész.
Közelebb ér s megköszönti
Közelebb ér s megköszönti
A szőröst a simabőrű:
A szőröst a simabőrű:
(Merthogy így nevezne minket
(Merthogy így nevezne minket
Minden alvilági szörnyű!)
Minden alvilági szörnyű!)
- Isten áldjon hát meg téged!
- Isten áldjon hát meg téged!
- A Drakula szíjja véred!
- A Drakula szíjja véred!
Üdvözli így egymást szépen
Üdvözli így egymást szépen
A két utas az útszélen.
A két utas az útszélen.
- Mi van koma? Nagyon izzadsz.
- Mi van koma? Nagyon izzadsz.
Tán a lelked baja aggaszt?
Tán a lelked baja aggaszt?
- Ugyan az én lelkem baja.
- Ugyan az én lelkem baja.
Nincsen annak árnyoldala.
Nincsen annak árnyoldala.
Az átkozott naptól folyok
Az átkozott naptól folyok
Rendesen mint malomárok.
Rendesen mint malomárok.
Segíts rajtam, meg nem bánod!
Segíts rajtam, meg nem bánod!
- H a gondolod én adhatok
- H a gondolod én adhatok
Jó tanacsot s irányzatot,
Jó tanacsot s irányzatot,
Hogy az égi forróságban
Hogy az égi forróságban
El ne sorvadj izzadtságban.
El ne sorvadj izzadtságban.
- No mi lenne, mi segít?
- No mi lenne, mi segít?
Mondjad már a mindenit
Mondjad már a mindenit
Annak az okos fejednek,
Annak az okos fejednek,
Mert bizony ha nem teszed meg
Mert bizony ha nem teszed meg
Elviszem a lelkedet!
Elviszem a lelkedet!
- Az én lelkem hagyd csak békén,
- Az én lelkem hagyd csak békén,
Hanem mi rajtad e mellény,
Hanem mi rajtad e mellény,
Meg szőrbunda, s szőrgatya?
Meg szőrbunda, s szőrgatya?
Vedd le őket s elhagy a
Vedd le őket s elhagy a
Forró napnak undora!
Forró napnak undora!
- Levegyem a bundám?
- Levegyem a bundám?
- Biz’ ám!
- Biz’ ám!
- Nem lehet!
- Nem lehet!
- De lehet ám, majd megmutatom komám.
- De lehet ám, majd megmutatom komám.
Előveszem borotvám
Előveszem borotvám
S egykettőre megszabadulsz
S egykettőre megszabadulsz
Attól mitől majdnem kigyúlsz.
Attól mitől majdnem kigyúlsz.
- Egykettőre? Ennyi lenne
- Egykettőre? Ennyi lenne
Ami engem megmenthetne?
Ami engem megmenthetne?
Rajta pajtás ( - szól a dög )
Rajta pajtás ( - szól a dög )
Borotváld az ördögöt!…
Borotváld az ördögöt!…
Enyhül már a nap haragja,
Enyhül már a nap haragja,
Izzó fénye lankad, s karja
Izzó fénye lankad, s karja
Igazgatja a felhőket.
Igazgatja a felhőket.
Ágyat vet mert arra téved
Ágyat vet mert arra téved
A hideg hold ezüst árnya
A hideg hold ezüst árnya
Ami éjjel fényt vet tájra,
Ami éjjel fényt vet tájra,
S vándorra ki nem pihen.
S vándorra ki nem pihen.
Az ördög mint csupasz csiga
Az ördög mint csupasz csiga
Vándorol, megy vígan.
Vándorol, megy vígan.
S noha érzi már, hogy fázik
S noha érzi már, hogy fázik
Ezt ő be nem vallja,
Ezt ő be nem vallja,
Csupáncsak a farka
Csupáncsak a farka
Zuzmarásodik.
Zuzmarásodik.
De bizony pár óra telik
De bizony pár óra telik
És a hideg emelkedik.
És a hideg emelkedik.
Vacog már a koma bojtja,
Vacog már a koma bojtja,
Szarva, s farka meg a többi,
Szarva, s farka meg a többi,
Nem győzi már megátkozni:
Nem győzi már megátkozni:
Devla vigye, kapja s marja,
Devla vigye, kapja s marja,
Hogy a paraszt megcsúfolta.
Hogy a paraszt megcsúfolta.
Minek kellett levegye
Minek kellett levegye
Szőrös inge s pendelye
Szőrös inge s pendelye
Jó vóna most a hidegbe,
Jó vóna most a hidegbe,
Hová is lett az esze!
Hová is lett az esze!
Igy vacog a koma foga,
Igy vacog a koma foga,
Mikor csak a hold udvara
Mikor csak a hold udvara
Megvilágít valakit,
Megvilágít valakit,
Ki messziről közelít.
Ki messziről közelít.
Egy szekér az, annak látszik
Egy szekér az, annak látszik
Ahogy egyre közeledik.
Ahogy egyre közeledik.
Látszik már a ló s a kocsis.
Látszik már a ló s a kocsis.
Szamárszekér, nem is lovas,
Szamárszekér, nem is lovas,
Rengő bakon ül az utas.
Rengő bakon ül az utas.
A hátuljban három hordó
A hátuljban három hordó
Meg három zsák puha tollhó.
Meg három zsák puha tollhó.
Mi vagyon a hordókban?
Mi vagyon a hordókban?
Biz’ azokban meg méz van!
Biz’ azokban meg méz van!
- Megállj! – bömböl a szörnyeteg
- Megállj! – bömböl a szörnyeteg
- A lelkedtől megmentelek
- A lelkedtől megmentelek
Ha nem segítsz ki a bajból!
Ha nem segítsz ki a bajból!
- Mi ez? Ki ez a lény? – nevet
- Mi ez? Ki ez a lény? – nevet
A kocsis és meg nem ijed.
A kocsis és meg nem ijed.
- Ki vagy? Tán egy csupasz csiga
- Ki vagy? Tán egy csupasz csiga
Aki most megy a lagziba?
Aki most megy a lagziba?
- Ördög vagyok!
- Ördög vagyok!
- No ez hiba. Hiszen az ördög nem így néz ki.
- No ez hiba. Hiszen az ördög nem így néz ki.
Hová lett ijesztő külsődről a fő szőr
Hová lett ijesztő külsődről a fő szőr
Meg a bűzkeltő őserdő? – kérdi így a paraszt,
Meg a bűzkeltő őserdő? – kérdi így a paraszt,
S az ördög még vigaszt sem hall ki
S az ördög még vigaszt sem hall ki
Hangjából.
Hangjából.
Könyörgőre fogja hát:
Könyörgőre fogja hát:
- Segíts rajtam jóbarát!
- Segíts rajtam jóbarát!
Nem kell nekem már a lelked,
Nem kell nekem már a lelked,
De bizony ha megérdemled
De bizony ha megérdemled
Kincset s gazdagságot adok,
Kincset s gazdagságot adok,
Ha a bundám visszaadod.
Ha a bundám visszaadod.
- Adja ám az öregisten,
- Adja ám az öregisten,
Hisz énnekem olyan nincsen.
Hisz énnekem olyan nincsen.
Hanem ha meg nem sértelek
Hanem ha meg nem sértelek
Egyvalamit segíthetek.
Egyvalamit segíthetek.
Bundás leszel, de nem sötét,
Bundás leszel, de nem sötét,
Hanem fehér, hófehér mint
Hanem fehér, hófehér mint
Egyes lények mik a mennyben fenn
Egyes lények mik a mennyben fenn
lebzselnek.
lebzselnek.
Te leszel a legszebb ördög
Te leszel a legszebb ördög
Mind közt kik a pokol bugyraiban
Mind közt kik a pokol bugyraiban
Együgyüen s bután, esztelenül s nesztelenül
Együgyüen s bután, esztelenül s nesztelenül
Lézengenek csupán.
Lézengenek csupán.
- Jó lesz, jó lesz csak már hamar,
- Jó lesz, jó lesz csak már hamar,
Mert a fogam mind ki akar
Mert a fogam mind ki akar
Ugrani a pofámból!
Ugrani a pofámból!
- Várj csak – mondja a vándor
- Várj csak – mondja a vándor
S kinyitja a mézeshordót,
S kinyitja a mézeshordót,
Bekeni jól a vándorlót.
Bekeni jól a vándorlót.
Hátát, hasát, fejét s farát
Hátát, hasát, fejét s farát
És a farkát sem hagyja ki,
És a farkát sem hagyja ki,
Azt is becsületesen bekeni.
Azt is becsületesen bekeni.
Azután meg jün a tallu,
Azután meg jün a tallu,
Úgy áll rajta mint a hattyú
Úgy áll rajta mint a hattyú
Mikor szarnyát bontogatja
Mikor szarnyát bontogatja
S repülni akarna, s mintha a szél fújja
S repülni akarna, s mintha a szél fújja
Szerteszéjjel sokadozva
Szerteszéjjel sokadozva
Meredez hófehér tolla.
Meredez hófehér tolla.
- Gyönyörű vagy! - monda
- Gyönyörű vagy! - monda
Gúnyosan a koma.
Gúnyosan a koma.
- Igazán? – kérdi az ördög – Jót tett
- Igazán? – kérdi az ördög – Jót tett
Nekem ez az öltöny, érzem,
Nekem ez az öltöny, érzem,
Hogyha nem is lelkem, de a testem
Hogyha nem is lelkem, de a testem
megújhodott és ez
megújhodott és ez
Nekem még új dolog.
Nekem még új dolog.
Nesze itt a jutalmad!
Nesze itt a jutalmad!
Tartsd hát hamar hordóidat
Tartsd hát hamar hordóidat
Töltsem meg arannyal!
Töltsem meg arannyal!
A koma elnyargal szamarával s
A koma elnyargal szamarával s
Az arannyal mit a mézért s
Az arannyal mit a mézért s
Tallúért az ördöggel elcserélt…
Tallúért az ördöggel elcserélt…
Sánta ördög megy az úton,
Sánta ördög megy az úton,
Nem is megy hanem rohan,
Nem is megy hanem rohan,
Jókedvűen, szárnyalóan,
Jókedvűen, szárnyalóan,
Mondhatni angyalian.
Mondhatni angyalian.
Megy az ördög, mondom halad
Megy az ördög, mondom halad
Vagy csak az út megy alatta?
Vagy csak az út megy alatta?
Nem tudni hisz’ a holdfényben
Nem tudni hisz’ a holdfényben
Az utat már rég elhagyta.
Az utat már rég elhagyta.
Fenn szárnyal a magos égben
Fenn szárnyal a magos égben
Hová egykor fel nem ért,
Hová egykor fel nem ért,
Most, hogy változott alakja
Most, hogy változott alakja
Várja őt az angyal-lét!
Várja őt az angyal-lét!
Megjegyzés:
Megjegyzés:
A szereplők csupán a fantázia szüleményei. Bárminemű egyezést vagy hasonlóságot környezetünkben élő személyekkel, kizártnak tartok…
A szereplők csupán a fantázia szüleményei. Bárminemű egyezést vagy hasonlóságot környezetünkben élő személyekkel, kizártnak tartok…
Hát ez lett volna az én (egyik) legszebb és legszemélyesebb nagykárolyi emlékem. Emlék a javából és bár sokan gondolhatják most úgy, hogy rendhagyó, ha megkaparják saját emlékeik tárházának beporosodott ablaküvegét, a legszebb emlékeikre, a család és a gyermekkor emlékeibe nyernek betekintést…
Hát ez lett volna az én (egyik) legszebb és legszemélyesebb nagykárolyi emlékem. Emlék a javából és bár sokan gondolhatják most úgy, hogy rendhagyó, ha megkaparják saját emlékeik tárházának beporosodott ablaküvegét, a legszebb emlékeikre, a család és a gyermekkor emlékeibe nyernek betekintést…
Maradok baráti és jószomszédi üdvözlettel,
Maradok baráti és jószomszédi üdvözlettel,
Szűcs István
Gyönyörűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű, jöhet a lájkeső, szépséges napokat kívánok: megmondtampontén :)
Jó és jobb estéket kívánok kedves Közkincsesek!
Nem fogok most mindenfélét ideköríteni, mert csupán a lényeget akarom tudatni veletek.
Érkezett ma a Közkincs postaládájába egy levél, melynek feladója bizonyos Anti Maghiar (a név önmagáért beszél).
Először azt hittem, hogy egy Magyar Antal nevű jóhiszemű valaki írt nekem egy emléket...
Emléknek emlék kezicsókolom, csak kicsit kellemetlen ... vagy inkább vicces????
No, hát nem szaporítom tovább a szót, olvassátok a tüneményes írást, mellyel megajándékozott engem, és rajtam keresztül titeket, egy fölöttébb elmés polgár :)
..................................................................................................................................
<div ""="" id="mp0_recip" class="ReadMsgTo">Címzett: kozkincs@hotmail.com
<div ""="" id="mp0_recip" class="ReadMsgTo">Címzett: kozkincs@hotmail.com
Ezt nem kellet volna eddig is sokan likeoltak az oldalt es ez nem volt eleg?
Nem maradnak a dolgok kovetkezmenyek nelkul.
Probaltuk lelasitani de nem sikerult de az hogy a likeokat nem tudjuk vagyis nem gyozuk megfekezni nem jelenti azt hogy elvesztetuk a haborut.
Csak egy csatat.
Minden likeolo adatait elmentetuk es pontosan tudjuk hogy kik azok.
A ceg aki a nevetseges konyoradomanyt adta is meglatja majd hogy jobb lett volna kimaradni ebbol.
De mar keso. Majd ha fizetni fog a ROMAN allamnak rajon mit nem kelet volan csinaljon.
Biztosan rendben vanak az engedelyeik?
Van engedejuk muemlekvedelemben levo epuletrol keszult fotoval kereskedni.
Tudjuk kik a tulajdonosok es ott vannak a likeolok kozott is.
Nem veszunk le senkit sem a listarol.
Az oldal aki ezt most megjelenitette sem marad ki.
............................................................................................................................................
Ennyi a levelentyű kérem :)
Namármost, az én fejemben sokminden megfordult, ától zéig és végül, miután megbeszéltem magammal, úgy döntöttem, hogy ez itt egy vicc :) ...
DE:
nem kell szoftverfejlesztőnek és internetgurunak lenni ahhoz, hogy utánanézzünk az illető IP címének. Megtörtént, vagyis tudjuk, hogy az azonosítója 79-118-107-144 rdsnet. Ez egy dinamikus IP, vagyis változik a számítógép ki be kapcsolásával, viszont vissza lehet nézni, hogy adott órában (mikor az emailt elküldték, és ugye az is megvan) KI használta. Ez nagy bukta a levél írójának, aki hangsúlyozom, szerintem csak tréfálkozik :)
Mivel én kedvelem a vicces fiúkat és lányokat, attól függően, hogy ma milyen álmom lesz, lehet, hogy holnap nagyon viccesen bemegyek a rendőrségre és feljelentést teszek ismeretlen elkövető ellen, aki fenyegető levelet küldött, illegálisan IP címeket gyűjtöget, illetve, az ő szavaival élve háborúzik békés emberekkel. Innen már a román igazságszolgáltatásra lesz bízva az ügy.
Egyébként köszönöm jól vagyok, élvezem a nyarat, élvezem a barátaim határtalan segítőkészségét, a főnökeim bizalmát. Pénzem az nincs, kenyérre még futja, mely, ha szerencsém van, finom ropogós, hiszen attól leszek csupa pirospozsga :)), nem pedig a félelemtől, amit az ilyen kedves emberek igyekeznek ébreszteni bennem :)
Maradok a továbbiakban is elkötelezett "vidámfiúkedvelő" ;)
Tsóúk: megmondtampontén :)
Éjszaka van, megnyugodott a város. Ilyenkor, az éjszakában olyan, de olyan jó emlékezni. Csöndesen ülök harmadik emeleti albérletemben és közben repes a lelkem és felfokozott hangulatban vagyok. Érzem, hogy írnom kell. Lehet, hogy grafomán vagyok? :)
Mai írásomnak apropója, és felfokozott hangulatomnak kiváltója egy fotó, mégpedig Asztalos úr fotója. A kép a Városi Színházat mutatja, ahol elkezdték a felújítási munkálatokat!!! Mindenki örömmel, és sokan - velem együtt - elszoruló torokkal szemléli boldogan a fotót. Minden bizonnyal másokban is feltörtek az emlékek. Én most a sajátjaimat osztom meg veletek ... van néhány és ezért hálás vagyok a sorsnak :)
Mély lélegzetet veszek és elkezdem. Óóóó, egyáltalán nem könnyű, elhihetitek nekem :)
Kezdjük az elején.
Nagyon-nagyon régen, kislány koromban, pillangókisasszonyként balettoztam!!! (vissza térek még erre) és magyar táncoltam azokon a deszkákon. Soha ez a Színház dundibb ballerínát nem látott, és soha ez a Színház, olyan magyar mellényes táncos kislánynak nem örült, akin alig lehetett összefűzni elől a mellénykét, mert olyan gombóchasú volt :) ...
Nagyon-nagyon régen, kislány koromban egy március 15-én ott ácsorogtam én is a tömegben nagytatámmal és arra vártam, hogy a bedeszkázott színházajtót kinyissák és mi ünnepelhessünk végre ...
Nagyon-nagyon régen, kislány koromban a karzatról csüggtem (a teljesség igénye nélkül) András Imre, Miklusicsák Alíz, Szakács Lia, Boros Ernő, Szabó Tibke, Szikszai Rémusz szavain és játékán. Sosem felejtem el, azt, hogy Alíz, aki később padtársam és barátom lett, milyen szakértelemmel reszelte a körmét a darabban és milyen istenien játszott, pedig de fiatal volt édes Istenem ... (persze még most is az :)
Itt most picit megállok, mert a számomra torokszorító emlékek most következnek ...
Felnőttem szépen lassan és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy amit én olyan nagy áhítattal néztem és csodáltam annó, most én magam is művelem ...
23 évesen a Harag György társulat segédszínészeként "vendégszerepeltem" is a Színházban. Sámánasszony voltam a László Szent Király című Páskándy drámában. Még most is emlékszem: "Zdráncos, ráncos rongyod sámán, dobd el újra újhold táján .... ":) van, amit nem csen el az ember fejéből az idő ...
Kevés kellett hozzá, hogy kis Színházunk deszkái, 24 évesen is lássanak engem ballerínaként, mégpedig a Kövesdy István rendezésében színpadra vitt Amadeus című darabban, melyben -lám Isten útjai kifürkészhetetlenek- balettoznom kellett, tütüben!!! :)) Aztán Isten megkímélte e látványtól a mélyen tisztelt nagykárolyi publikumot, mert lehetetlen volt elhozni az előadást, ugyanis a Színház zsinórpadlása nem volt megfelelő ... majd most, szebb és jobb lesz mint bármelyik másik teátrumé :)
25 évesen, már itthon, lelkes amatőrökkel színre vittük az Óz a nagy varázsló című mesét, többek között Fülöp Andival, Kósa Timivel, Erdei Gáborral (színész lett), Fándly Csabával (színész lett), Szolomájer Szilárddal stbstb ...
27 évesen ennek a Színháznak egyik öltözőjében injekcióztam a nagyon beteg férjemet egy március 15-i műsor alatt, hogy ki bírjon állni énekelni és ugyanitt énekeltem el a Magyar Golgota című dalt, amit több mint 400 ember tapsolt meg felállva. Soha életemben nem éreztem olyat ...
Ebben a Színházban rendeztem meg legalább öt március 15-i emlékműsort ...
Ebben a Színházban rendeztem életem első kabaréját, melyben szerepelt Bodea Tibi (színész lett), Varga Sanyi (színész lett), a Pakulár lányok és még sokan mások ...
Ebben a Színházban játszottam el a legendás Hullám Izabella szerepet egy gigantikus bundában, melyben legalább öt kilót fogytam a jelenet alatt, mert Szibériában is "sok" lett volna :)
Ebben a Színházban mondta nekem azt egy akkor még első osztályos színjátszóm, akinek elvitte a fogtündér a tejfogát, hogy: "én azért szeretek színjátszó csoportba járni, mert szeretlek téged!" :)
Ebben a Színházban próbáltam végig az Isten a metrón című darabot és a Keserű bolondokat, melyek nyertes produkciói voltak nemzetközi amatőr színházfesztiváloknak és innen indult el Pap Gery diákszínjátszóm, aki most teatrológiát hallgat Kolozsváron és aki azt mondta nekem egyszer, hogy: Zita, nekem a színház lett a mindenem :)
De ebben a Színházban láttam a legkedvesebb darabomat is "Jövőre veled ugyanitt" címmel, Lőrincz Ágnes és Fülöp Zoltán előadásában és itt fogadtak mindig baráti szeretettel hátul a művészbejárónál a szatmári színészek akikkel annó együtt dolgoztam, Rappert Gábor, Nagy Csongor, István István, Tóth Pál Miklós, Méhes Katika, vagy a nagykárolyi születésű fodrásznő Budai Márti és a műszakos fiúk, az ügyelők, kellékesek és sorolhatnám. Mindig öleléssel és mosollyal fogadtak ...
Ebben a Színházban csíptek össze a bolhák a színpadon próba alatt, itt kerestük a színpad alatt a döglött patkányt, ami már bűzlött, itt festettem díszletet Fejszés Lacival és itt ripakodtam rá Nagy Zsoltra, ha egy reflektort nem úgy állított be, ahogy azt én óhajtottam, itt vasaltam a nagy kokárdát, és bizony olyan is volt, hogy itt töröltem fel négykézláb a színpadot előadás előtt :)
A végefelé már nem volt gáz, hiszen veszélyes volt, nem volt vakolat, mert már elkezdték felmérni az épületet, de próbáltunk. Piros volt az orrunk a hidegtől, de tettük a dolgunkat :)
Óóóóóóó, annyi mindent tudnék még elmesélni, de már csak egyetlen kis szösszenetet osztok meg veletek. Néha, próba előtt, vagy csak úgy, beültem a nézőtérre, középtájt, és csak ültem, ültem, néztem a színpadot és mélyeket lélegeztem a Színház szagából és - bár sok színházban megfordultam már - állítom, hogy olyan "színházszaga" egyiknek sem volt, mint a mi kis városi teátrumunknak.
Egyszer, évekkel ezelőtt Bartos Erzsébet egy rádiós interjúban megkérdezte tőlem, hogy melyik a nagyobb szerelem, a színház, vagy a rádió? Nem tudok válaszolni. A rádió "vagány", a színház "szépséges". Volt még egy kérdése, mi az, amiért abbahagynám? Férj? Gyerek? Mosolyogva azt feleltem, hogy egy férjért nem, egy gyerekért igen... és ezzel azt hiszem mindent elmondtam :)
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy miközben ezeket a sorokat írtam, nem potyogtak a könnyeim, ó dehogynem. Pedig nem az emlékeimet építik újjá, csak a Színházat. Új ruhát kap. Olyat, amilyet megérdemel, mert rászolgált az elmúlt több mint száz esztendőben és, ha Isten is úgy akarja akkor idővel talán birtokukba veszik Thália főpapjai és papnői is, és felszentelik játékukkal, méltó helyére emelve a mi sokat látott, sokat tapasztalt és sokat megélt Városi Színházunkat.
Puszi mindenkinek: megmondtampntén :)
Egy nagyon nagy zárójellel kezdeném, amiért elnézést is kérek így előljáróban!
(Muszáj elmondjam na, a tennap olyat hallottam, hogy aszittem menten eláááááájulok, leesek a székről, befúrom magam a fődbe, egészen a magmáig, csak minél távolabb legyek ettű a bolygótú, ahun ennyi - gavallérnak, de még emberszabásúnak is nehezen nevezhető - amőőőőőőőőőőba él, aki engem és a Közkincset Horthystának nevez! Óóóóóóóóóóóó, annyira elegem van, de komolyan :(
Ember!!!!!!!!!! ha olvasol, márpedig olvasol, hiszen naprakész vagy a Közincset illetően, meddig akarsz elmenni????? Mit akarsz elérni???? Hogy meglincseljenek a hazugságaid miatt???? Nem is ismersz! Ez egy közéleti blog, miért fáj neked ennyire, hogy békés emberek véleményt mondanak és emlékeznek????
Vedd észre már, hogy nem én vagyok az uszító, a lázító, hanem Te generálsz valami nagyon rosszat, valami nagyon rombolót, ami nem Nekem árt, ami degeneratív, abnormális és elfogadhatatlan 2012-ben. Én, pontosan a belső békém miatt nem olvasom azt a portált, ahol a mocskolódásaidnak teret engednek, de mindegyre felhívják a figyelmem arra, hogy ismét ott díszeleg valami finomság förö nics o hé-zita-ré!!! Mire való???
Ennyi lenne az, ami itt Neked és hozzád szól, remélem veszed az adást. Most pedig kapsz egy fricskát ;) NEM HAGYOM ABBA A BLOGOLÁST! - már csak azért sem, mert még Bukarestben is olvassák, ugyi???
Maradok a továbbiakban is csak úgy őszintén és nyíltan: Kiss Zita. )
Ez lett volna a zárójelecske, bocsánatotokért esedezem ééééééés: Széééééééééééééép napokat, jóóóóóóóóóóó napokat kívánok cukkedlik :)
Nos, parányi szünetecske után megérkezett a következő írás! Íme:
Majális és egyebek
Nem tudom, kinek mennyit és mit jelent a Kultúra, nekem mindenesetre sokat. Annak ellneére, hogy én mindennek többnyire csak fogyasztója voltam, nem pedig művelője. Hogy miért nem? Hát csak azért, mert bizonyára csavarogtam akkor (is), amikor a Fennvaló a tehetséget mérte. Vagy a sor végén álltam és egyszerűen nekem már nem jutott belőle. De talán ettől vagyok különleges, nem???? Találkoztatok már olyasvalakivel, akinek botlába van, akinek nincs „hallása”, aki nem tud énekelni, aki nem játszik hangszeren, aki hagyja a rajzolást inkább másra, tehetségtelen az íráshoz, a színjátszáshoz, a versmondáshoz és a többi? Na ugye, hogy nem!!!!! De tereljem vissza magam a nagybetűs Témához.
Nem tudom, kinek mennyit és mit jelent a Kultúra, nekem mindenesetre sokat. Annak ellneére, hogy én mindennek többnyire csak fogyasztója voltam, nem pedig művelője. Hogy miért nem? Hát csak azért, mert bizonyára csavarogtam akkor (is), amikor a Fennvaló a tehetséget mérte. Vagy a sor végén álltam és egyszerűen nekem már nem jutott belőle. De talán ettől vagyok különleges, nem???? Találkoztatok már olyasvalakivel, akinek botlába van, akinek nincs „hallása”, aki nem tud énekelni, aki nem játszik hangszeren, aki hagyja a rajzolást inkább másra, tehetségtelen az íráshoz, a színjátszáshoz, a versmondáshoz és a többi? Na ugye, hogy nem!!!!! De tereljem vissza magam a nagybetűs Témához.
Gyermekkoromban mindig izgalommal töltöttek el városunk „kulturális” eseményei. Itt volt például a Május 1. Összegyűlt az Autóbáza minden dolgozója itt-ott szakadozott, viseltes zászlókkal és „transzparensekkel” fölszerelkezve, és elindult a kastélykert felé. Én – mint kiváltságos, hiszen drága jó szüleim mindketten az említett vállalatnál dolgoztak – a hétévesek büszkeségével vonultam a csapat élén egyre gyorsítva a tempót, nehogy a többi vásott kölök elegye előlem az összes debrecenit és felvásárolja a város similabda-készletét….. Aztán iskolás koromban a Cîntarea României!!!!! (bocs, de akkoriban azâ még î volt) Hú, az volt még az élmény!!!! Egyszer bemondó is voltam pionírban, sőt még magyartáncoltam is. De a fentebb említett hiányosságok miatt többnyire csak a lelkes közönséget gyarapítottam. Persze megvolt ennek a híres-nevezetes rendezvénynek is a „protokollja”. Míg tartott a Nagyvezírt dicsőítő kötelező montázs, jóízűen trécseltünk a barátnőimmel, hosszú és édes pillantásokat vetettünk a mögöttünk ülő, bennünket nyálas papírgalacsinnal lövöldöző fiúkra (a hajba ragadt papírgolyók száma egyenesen arányos volt a népszerűséggel), aztán indulhatott a buli!! A Gindele ikrek, Varga ikrek és társaik nyaktörő akrobatikus tánca, Lobont Böbe és Marcela előadása, Feigi Jancsi gitárszólói, Valdmann Éva balettesei (Hattyúk tava!!!!!) és keringőzői, Serli Jutka - akiről kevesen tudják, hogy Teréz - magyartáncosai, Enyedi Zsolt, Papp Ani és a Korál Maradj velem-je………… szóval ezért az élményért megérte végigülni a dögunalmas-hazafias versösszeállításokat. Ja, és ugye mondanom sem kell, hogy a könnyűzenészek iskolai egyenruhában léptek fel……..
Gyermekkoromban mindig izgalommal töltöttek el városunk „kulturális” eseményei. Itt volt például a Május 1. Összegyűlt az Autóbáza minden dolgozója itt-ott szakadozott, viseltes zászlókkal és „transzparensekkel” fölszerelkezve, és elindult a kastélykert felé. Én – mint kiváltságos, hiszen drága jó szüleim mindketten az említett vállalatnál dolgoztak – a hétévesek büszkeségével vonultam a csapat élén egyre gyorsítva a tempót, nehogy a többi vásott kölök elegye előlem az összes debrecenit és felvásárolja a város similabda-készletét….. Aztán iskolás koromban a Cîntarea României!!!!! (bocs, de akkoriban azâ még î volt) Hú, az volt még az élmény!!!! Egyszer bemondó is voltam pionírban, sőt még magyartáncoltam is. De a fentebb említett hiányosságok miatt többnyire csak a lelkes közönséget gyarapítottam. Persze megvolt ennek a híres-nevezetes rendezvénynek is a „protokollja”. Míg tartott a Nagyvezírt dicsőítő kötelező montázs, jóízűen trécseltünk a barátnőimmel, hosszú és édes pillantásokat vetettünk a mögöttünk ülő, bennünket nyálas papírgalacsinnal lövöldöző fiúkra (a hajba ragadt papírgolyók száma egyenesen arányos volt a népszerűséggel), aztán indulhatott a buli!! A Gindele ikrek, Varga ikrek és társaik nyaktörő akrobatikus tánca, Lobont Böbe és Marcela előadása, Feigi Jancsi gitárszólói, Valdmann Éva balettesei (Hattyúk tava!!!!!) és keringőzői, Serli Jutka - akiről kevesen tudják, hogy Teréz - magyartáncosai, Enyedi Zsolt, Papp Ani és a Korál Maradj velem-je………… szóval ezért az élményért megérte végigülni a dögunalmas-hazafias versösszeállításokat. Ja, és ugye mondanom sem kell, hogy a könnyűzenészek iskolai egyenruhában léptek fel……..
A legnagyobb izgalmat számomra mégis a Könyv jelentette (akkor is). Könyvet olvasni mindenki tudott, ha akart. De Könyvet beszerezni, na ahhoz már kellett egy kis fifika! Nyomtatott kultúrát ugyanis jó esetben pult alatt lehetett kapni Zabik Évától a sarki, enyészetnek indult egykori Coșbuc könyvesboltban, vagy a legkülönfélébb technikával átcsempészni a határon, miután a család minden tagja összeválogatott egy kisebb kufferre valót a debreceni Ady Endre könyvesboltból (ami már nincs sajnos. Helyette van puccos Alexandra). Van, aki kávét dugdosott, mások élelmiszert, apukám könyvet, folyóiratot és hanglemezt - naná hogy az előbb említetteken kívül! (A mai mini adathordozók már kihívást sem jelentenek…) Elárulhatnám a titkot, de nem untatom vele a Tisztelt Olvasót (ha lesz ilyen). Elég annyi, hogy a Dacia 1310-es kimeríthetetlen rejtekhely volt. Lassie hazatér, Lassie kölyke, Belle és Sebastien, Tündér Lala, a pöttyös és csíkos, no meg a delfin könyvek – mekkora kincsnek számítottak! Ma is megvannak, néha letörlöm róluk a port, és takarítás közben újraolvasok egyet-egyet…
A legnagyobb izgalmat számomra mégis a Könyv jelentette (akkor is). Könyvet olvasni mindenki tudott, ha akart. De Könyvet beszerezni, na ahhoz már kellett egy kis fifika! Nyomtatott kultúrát ugyanis jó esetben pult alatt lehetett kapni Zabik Évától a sarki, enyészetnek indult egykori Coșbuc könyvesboltban, vagy a legkülönfélébb technikával átcsempészni a határon, miután a család minden tagja összeválogatott egy kisebb kufferre valót a debreceni Ady Endre könyvesboltból (ami már nincs sajnos. Helyette van puccos Alexandra). Van, aki kávét dugdosott, mások élelmiszert, apukám könyvet, folyóiratot és hanglemezt - naná hogy az előbb említetteken kívül! (A mai mini adathordozók már kihívást sem jelentenek…) Elárulhatnám a titkot, de nem untatom vele a Tisztelt Olvasót (ha lesz ilyen). Elég annyi, hogy a Dacia 1310-es kimeríthetetlen rejtekhely volt. Lassie hazatér, Lassie kölyke, Belle és Sebastien, Tündér Lala, a pöttyös és csíkos, no meg a delfin könyvek – mekkora kincsnek számítottak! Ma is megvannak, néha letörlöm róluk a port, és takarítás közben újraolvasok egyet-egyet…
Még rázhatnám az emlékfát tovább, de így is hosszúra sikeredett a nosztalgiázás. Átadom a szót másnak. A lényeg az, hogy megvagyunk. És ALIG változott valami. Varga (Kárándy) Ágota tornázik és tornáztat, Feigi Jancsi, a Kastélylakók nevelőapja gitározik és gitároztat, Enyedi szintén muzsikál nem is akárhogyan, Zabik Éva jó egészségnek örvend és ráadásul a férjem révén a rokonom lett (mit nem adtam volna ezért a kapcsolatért harminc évvel ezelőtt…), jómagam olvasok és csempészés helyett „lopok”, Május 1 helyett vannak városnapok és fesztek satöbbi satöbbi… Nincs hiányzó láncszem. Vagy mégis?? Hát persze, hogy van! Apukám sokat tapasztalt sárga sárkányjárgánya egy figyelmetlen sofőr jóvoltából két éve már az Örök Vadászmezőkön száguldozik….. Megteheti, elvégre manapság már üzemanyag is van dögivel…
Még rázhatnám az emlékfát tovább, de így is hosszúra sikeredett a nosztalgiázás. Átadom a szót másnak. A lényeg az, hogy megvagyunk. És ALIG változott valami. Varga (Kárándy) Ágota tornázik és tornáztat, Feigi Jancsi, a Kastélylakók nevelőapja gitározik és gitároztat, Enyedi szintén muzsikál nem is akárhogyan, Zabik Éva jó egészségnek örvend és ráadásul a férjem révén a rokonom lett (mit nem adtam volna ezért a kapcsolatért harminc évvel ezelőtt…), jómagam olvasok és csempészés helyett „lopok”, Május 1 helyett vannak városnapok és fesztek satöbbi satöbbi… Nincs hiányzó láncszem. Vagy mégis?? Hát persze, hogy van! Apukám sokat tapasztalt sárga sárkányjárgánya egy figyelmetlen sofőr jóvoltából két éve már az Örök Vadászmezőkön száguldozik….. Megteheti, elvégre manapság már üzemanyag is van dögivel…
Putovits (Czenter) Tünde