Kiskezüket csókolom immáron 2014-ben!

     Alig kezdődött el a vadinyúúú esztendő, én, a gonosz, rossz és grafomán menőmanó, máris találtam okot az írásra, bár nem nagyon kerestem. A téma Nagykároly utcáin hever! Mit hever? Honol! Beleevődni látszik, megváltoztathatatlanul, kiradírozhatatlanul, eltüntethetetlenül!

     Az utóbbi időben egyre többször találkozom egy bizonyos jelenséggel, miszerint a suszter fodrászkodik, a fodrász államigazgat, a cipész pedig atomfizikát tanít tudósoknak, pedig fodrász is van bőven, atomfizikus is akad szépszámmal, hogy a Dunát rekesztő politikusáradatról már ne is ejtsek szót!

     Ez egészen addig csak tragikomikus, míg ez a fránya "majdénmegmutatomhogykelleztcsinyálnyi" játék meg nem osztja a békés közösséget. Onnantól fogva ugyanis már inkább tragikus. 

     Sajnos, bűbájos kis városkánkban tendenciózus az, hogy, ha valami viszonylagosan jól működik, akkor alá kell pörkölni, még akkor is, ha nem szotyiról van szó, melynek élvezettel köpködhetjük a héját bárhol a városban, mert úccsem érdekel senkit. Ámde, most nem erről óhajtok szólni! :)

Következzen hát a tanmese:

     Képzeljétek csak el cukorkáim, hogy létezett valamikor az univerzumban egy pöpec kis VÁRos, neve Birsalmánia. A várfalakon belül élő Birsek meglehetősen jófejek voltak, átjártak egymáshoz cukorért, ha elfogyott, tojást kértek egymástól, ha a tyúk lusta volt tojni és hasonló kis cukiságok. Birsalmániában mindenkinek megvolt a saját feladata: Birspék kenyeret sütött, Birstejárús tehenészkedett, Birsdoktor Birseket gyógyított, Birsoktató a kis Birsfejeknek igyekezett kielégíteni a tudásszomját és így tovább ...

     Ebben a szép Birsközösségben ment minden mint a karikacsapás. Finom volt a kenyér, friss volt a tej, okosak és egészségesek voltak a kis- és nagyBirsek, szóval élték a Birsek nyugodt és békés életét.

     Birsalmánia VÁRosától kicsit távolabb élt a VÉRes Birsférgek kolóniája, akik nagyon érdekes teremtményei voltak a planétának. Képzeljétek csak: dolgozni nem szerettek és nem is dolgoztak soha, mégis selyemben és brokátban pompáztak és örökké fesztiválcipőben feszítettek, hangos zenét hallgattak és naaaaaagy autókkal közlekedtek. Kicsit megalomán vót a kolónia, de ez nem tartozik ide :D

     Egyszer a Fő Birsféreg úgy döntött, hogy az egész kolóniájával beköltözik a szép Birsalmániába. Érthető volt ezen óhaja, hiszen a jót mindenki szereti. Szedték hát a sátorfájukat és még azon a napon tanyát vertek a VÁRosban ... de milyen tanyát?!!! Hajajjj, sok tornya vót annak és úgy tsillogott meg villogott a teteje, hogy majd kiégette a két szép szememet mikor rápillantottam. Kicsit ugyan fura ízlésük vót a Birsférgeknek, mer a nagy páncéltőkés bécsi antik versenyzongorát a konyhába tették és azon ozsonnáztak vót, de ebbe megintcsak nem mennék bele :D

     Elég az hozzá, hogy a Birsférgek lassan-lassan bekúsztak a békés Birsek bársonybőre alá. Először csak a Birspék lett férges, később a Birsdoktornak is meglett a maga kis kukaca. A Birsférgek nem elégedtek meg ennyivel. Elkezdtek kenyeret sütni, tehenet fejni, gyógyítani és ami a legrosszabb: elkezdtek tanítani is. A kenyér ehetetlen volt, a tej keserű, a Birsek pedig betegek és egyre butábbak lettek. A Birsférgek szépen híztak, gyarapodtak, szaporodtak, a jó Birsek pedig egyre csak soványodtak, gyengültek és mire észbekaptak már erőtlenségük miatt nem tudtak megszabadulni az élősködőiktől.

     Így történt, hogy a szép Birsalmánia VÁRosa Birsféreg VÉRVÁR lett.

     Ez van kedves olvasóbigyóim. Nem akarok én, dehogy akarok szájbarágós lenni, de higgyétek el nekem, hogy finomabb a friss tej az ismerős termelőtől, a kenyér a te pékedtől. Jobban gyógyít a saját orvosod mint a kuruzsló és tanítani a tanár tud. A fodrásznál vágasd a hajad és cipésszel javíttasd a cipődet - hosszútávon kifizetődőbb lesz!

     A végére, emelkedett hangulatom miatt, van még egy igen cifrántos gondolatom, de kéremszépen alássan kigyelmeteket, akinek nem inge, ne ráncigálja magára, aki pedig felveszi, arra juszt is ráillik: egy seggel két lovat ülni nem lehet. Akit pedig a Birsférgek rávesznek arra, hogy legyen olyan elvetemült és a pucér seggével üljön meg szőrin két vagy több lovat, az számoljon azzal, hogy a paripa háta olyan véresre töri a valagát, hogy többet senkinek nem lesz gusztusa megnyalintani azt!

     Mindezeken azonban túlmutat a következő, szívből jövő és őszinte jókívánságom:

Legyen mindenkinek békés, boldog, örömökben és egészségben bővelkedő új esztendője!

Csók: megmondtampontén :)

Üdvözöllek, kedves olvasó!

Ma a megszokott, kissé bohókás énem levetkőzve ültem le a laptopom mellé, hogy kiírjam magamból a keservet, mely fojtogatja a torkomat. Tehetetlenségemben csak gyűlik és gyűlik a könny a szemembe, de még most sem engedem kibuggyanni onnan ... még vissza tudom tartani, bár kétségkívül nagy erőfeszítésembe kerül.

Nagyon sokat gondolkodom azon, hogy miért is szeretek ebben a városban élni és mea maxima culpa, egyre kevesebb "mellette" érvem van. Napról napra csalódottabb vagyok, napról napra keserűbb és napról napra fáradtabb. Néha őszintén úgy érzem, hogy bármilyen nagy fecske vagyok, sosem fogok tudni tavaszt fakasztani, pedig Isten a tanúm, hogy semminek nem örülnék jobban, mint annak, ha végre Nagykárolyban is kitavaszodna.

Soha nem fordultam a széllel szembe, mindig legjobb tudásom szerint dolgoztam és gyarapítottam és soha!, soha nem szartam a saját kutyám fészkébe. Megnyugtatásul közlöm, hogy most sem fogok, csak a magam módján tiltakozom, mert mást nem tehetek.

Nehezemre esik nem odapakolni, de úgy érzem, hogy még talán egyetlen csepp elfér a poharamban. No nem azért, mert féltem az állásom, hanem azért, mert vagyok akkora marha, hogy őszintén bízom benne, hogy lesz még jobb is? ... majd ... valamikor.

Akik elmentek, ők előrelátták azt, amit én most kezdek észrevenni, nevezetesen, hogy a dilettantizmus uralja a várost, ahol 37 éve élek.
Túlságosan sok a szükségmegoldás, a kényszerűség és kevés a profizmus.
Küllemre épül és szépül a város, miközben mentálisan, morálisan szépen lassan leépül.

Ezt csöndesen végignézni valakinek aki húsz éve azért dolgozik éhbérért, hogy valami a szó nemes értelmében értékes legyen, mocskosul nehéz.
Vezetők és középvezetők jönnek-mennek, analfabéták, írástudatlanok, megszólalni képtelenek kerülnek pozícióba, míg a szakember nem kapja meg a nekivaló munkát azért, mert "túlképzett".

Néhány tűz körüli szarházi arcátlanul sikkaszt és alátesz a becsületes jómunkásembernek (míg maga A Tűz, feltételek nélkül megbízik bennük), a spiclik beleröhögnek a pofámba, ha azt mondom, hogy a muszájt nem ly-al kell írni, még akkor sem, ha "csak" sajtóanyagot ad ki , iszap folyik a csapokból, kulturális hulladékot adnak el az embereknek, akik lassan a fekáliát is önként és dalolva fogják nyalni, mert M E G E T E T I K velük.

Olykor úgy érzem, hogy senki nincs már körülöttem, pedig voltak!!!!! Mind elmentek!!!!! Visszajönnének tudom, mert szerettek itt élni, de akinek egyszer ellehetetlenítették a munkáját, annak ismét el fogják.

Minek kell történnie ahhoz, hogy azoknak, akiknek tisztjük, felfigyeljenek ezekre a gondokra és orvosolják is, hogy gátat szabjanak a végső elbutulásnak, mert lehet, hogy lesz egy csodaszép városunk, ami 30 év múlva néptelen lesz?????

Hangsúlyozom, soha nem bíráltam a rendszert, mert hittem és talán most is hiszek az összetartozásban, de Isten bocsássa meg nekem a következő mondatomat: NAGYKÁROLY, ÉN EGYRE KEVÉSBÉ SZERETLEK!!!!!

Sejtem, hogy pusztába kiáltó szó vagyok, de megfulladtam volna, ha most nem írom le mindezt, és bár fikarcnyival sem lett könnyebb a lelkem, úgy hiszem, hogy a szabad vélemény nyilvánítás joga nekem is kijár, még akkor is, ha a szabad véleményemmel kitörölhetem a seggem.

További szép nyarat kívánok mindenkinek: megmondtampontén

       Jó és egyre jobb napokat kívánok sejderutytyutyu! Pihenésünket megszakítjuk (merhogy pihenőben vagyok távol az otthómtól), hogy egy rendkívüli felhívással kedveskedjünk magiknak s magimnak es kedves olvasók :)
       Felöltöm hát kisbíróné jelmezemet s torkom szakadtából kürtölöm világgá, hogy tádádádádádádááááááááááááááááá:

       Közhírré tétetik mindennemű népek, kicsik és nagyok, ifjoncok és vének! Ismételten elindítom a Közkincs "alkotói partibuszát". Bárki felszállhat és bulizhat velünk egy marha nagyot, de örömmel vennénk, ha előtte alkotna. Most éppen rímet kéne faragni, hogy kicsit rodázsoljuk tavalyi alkotóversenyünk óta belassult szürkeállományunkat :D

       A beharagozottakkal ellentétben, nem olyan költeményeket várok, melyben legalább egy magyar keresztnév szerepel, hanem inkább mókás, vicces verseket, hiszen nyár van, ilyenkor (és nem csak ilyenkor) jól esik egy jeges limonádé, sör vagy épp tea mellett mosolyogni egymás tréfás sorain ;)
       Lehettek cinikusok, lehettek huncutkásak, sőt pajzánok is. Terjedelmét tekintve ne haladja meg az egy gépelt oldalt (A4). Ezen kívül nincs megkötés, nincs szabály. Csak a játék, a nevetés és az alkotás öröme van, na és "partibuszunk" végállomásán egy hatalmas buli valahol Nagykárolyban, ahol remélem, hogy a "régieken" kívül "új közkincses arcok" is felbukkannak majd! :)
       A verseny most, azaz július 16-án indul és augusztus 16-án zárul. Augusztus 17-én hirdetünk eredményt és partizunk egy hatalmasat :)

      Mit kell tennetek?

      Először is írjátok meg a verseteket (ezugyi evidens :D), majd továbbítsátok nekem a kozkincs@hotmail.com e-mail címre. Amint megkapom, azonnal feltöltöm a blogra és mehet a lájkolás. Természetesen a legtöbb lájkot kapó vicces költemény viszi el a pálmát és az azzal járó ajándékokat is, mert ugye minden versenynek van tétje. Az ajándékcsomag mellett, az első három versíró remekműalkotása :D felkerül a nagykároly.ro oldalára. (ezért külön köszönet illeti Megyeri Tamást, szóval: köszi Tamááááááááááás :D )

       Kedveskéim, nem maradt más hátra mint előre. Agyaljatok, írjatok, alkossatok, pallérozzátok elméteket, közben mosolyogjatok a saját vicceiteken és élvezzétek amit csináltok, mert írni csak élvezettel lehet ;)
       Most búcsúzom és megpróbálom kiélvezni a szabadságom hátralevő részét, mer még van!!! :D
       e-mailt minden nap nézek, vagyis, amint megkapom az első verset, azonnal töltöm is fel.
       Addig is maradok szeretettel, barátsággal vagy ippeg csak úgy: megmondtampontén :)

U.I. - nem szoktam ilyet kérni, de most ezt a bejegyzést kérlek osszátok, hogy minél többen értesüljenek róla ;) Köszönöm :*

     Sejderutyutyu, ehun vagyok feleim :D még élek, szuszogok, létezem és még mindig képes vagyok meglepődni! Mit meglepődni?! Fel tudok háborodni ezen-azon, vagyis nem veszett ki belőlem minden kiveszhető, pedig meglehetősen sokan gyúrnak rá, hogy az én kökényszemeim is közönyt sugározzanak, hogy elfáradjak végre, hogy feladjam sötöbö ;)

     Itt ücsörgök még mindig harmadik emeleti albérleményemben, melyet szerényen csak "megmondtamponténlaknak", "hómnak", "odunak", sőt, mostanában nagy ritkán "fészeknek" nevezek. Szóval, itt ücsörgök és töprengek, morfondírozok, agyalok, híreket és fészbúkot olvasok, mindezzel emelve a vérnyomásomat, ahelyett, hogy valami jó kis fesztiválon csápolnék, vagy úsznék a horvát tengerparti boldogságban mint oly sokan.

     Namármost, én ahelyett, hogy pancsolnék a rózsaszín ködben - merthát "ejj, ráérünk arra még", végülis csak 37 évesek vagyunk, van még időnk boldogoskodni - , inkább kekeckedem! Mindennel!!!!

(jáj ez mán a vég)

Tudjátok drága embertársaim :-? én rájöttem, hogy sokkal boldogabbak azok, akik nem látnak bele dolgokba, nem kukucskálnak azok mögé és piszkosul nem kíváncsiak arra, hogy mi folyik a színfalak takarásában. Nekik nyugodt tudatlanságban telik el az életük, esznek, isznak jóízűen, nyaralnak és szeretnek anélkül, hogy közben mindenféle marhaság feszítené szét az agyukat, lelküket és végül Isten ments, a testüket is.

     Nem olyan nagyon régen mondta azt nekem valaki, hogy az igazságérzetem lesz a vesztem. Milyen drámai nem? Húúúúú :D Olyan mozifilmillatú, bár vannak az életemnek szegmensei, melyek sokkal inkább filmbe illenének ... talán épp ezek a fejezetek tettek ilyen meggondolatlan és szókimondó kis békává. Mit békává? Amellett, hogy királyjány, Varangy is vagyok! :))

Mert én bizony kimondom, vagy így, vagy úgy, de hangot adok nemtetszésemnek.

     Jáj, most bajban vagyok, mert sokmindenről szeretnék írni, csakugyi fel köll öltöztetnem a mondanivalómat, hogy mindenki számára emészthető legyen. Az mégsem járja kérem, hogy valakinek betörik a feje az én emészthetetlen mondanivalóimtól :)))

     Nnnnna, szóval értitek, mégsem tehetem fel a kérdést, miszerint: Monnyátok mán meg, hagy tuggyam én, a paraszt is, mánmosmánosztán szégyen magyarul írni fészbúkon? Mer, ha igen, akkor kicsit szélsőségesen fogalmazva, bajban vagyok és a tánciskola parkettje helyett :DDD a nyelviskola padját fogom koptatni.

     Mhhh, lehet, hogy ez sokaknak nem szúr szemet, de nekem igen és dohogok, forrok, mert VÁLTOZZON SZÁZSZOR A NÉV EGY ÉLET SORÁN, A VÉR KÖTELEZ!!!!

     Vannak ismerőseim, kedves ismerőseim!!!, akik több mint 20 év külföldön való tartózkodás után sem szégyellnek magyarul szólni, írni, tán még álmodni is. Sikeres, bölcs és tiszteletreméltó emberek mégis. Ez bizony becsülendő és megfontolandó.

     Az új, szebb és jobb élet reményének útja nem az identitás feladásának macskaköveivel van kirakva, ha pedig a bazinagy nyúlájf azt jelenti, hogy megtagadja az ember a gyökereit (legyen az magyar, román, sváb vagy zsidó), akkor az az ember sehol nem talál majd békét. Meglesz mindene, mégis csóróbb lesz a csóróknál. (még nálamnál is, még a templom egerénél is, még a szegény ember legszegényebbik fiánál is)

     Hát így kedveskéim :)

     Mostosztán nem maradt más hátra mint a búcsúzkodás, de örömhírem van számotokra:
a tavalyi "Legkedvesebb Nagykárolyi emlékem" verseny sikerén felbuzdulva, idén nyáron is tollat ragadhattok. Július 14-én "Rímfaragó" versenyt hirdetek.
     A verseny pontos leírásával később jelentkezem. A lényeg, hogy verseitekben szerepeljen egy magyar férfi, vagy női keresztnév. (pl: Mária, Attila, Taksony, Ödön, Éden stb)
     A beérkezett versekre természetesen fészbúkon lehet majd szavazni. A legtöbb szavazatot kapott költemény megjelenik majd a nagykároly.ro-n és emellett természetesen díjazva is lesz.
     A részletekkel hamarosan jövök!

     Addigis kellemes nyaralást mindazoknak akik "odavannak" ... merugyi nyár van nyár ... szánsájn ... fehér homok ... azúrkék tenger ... napbarnított adoniszok ... csokibarna szirének ... színes koktélok ... szerelem ... sült hekk ... hegyek ... völgyek ... zakatoló vonatok ... pályaudvarok ... és a pompázatos életérzés!!!! :D
     

   Csók: megmondtampontén ( hákimás? :D )

Hellóbelló cukorkák :D

Amán biztos, hogy jó rég nem jártam erre, de most ehun vagyok, előbújtam rejtekemből és elhoztam nektek a kövérséggel, elhízással, illetve az embereknek a kövérekhez való viszonyával kapcsolatos legőszintébb gondolataimat ... mert vannak nekem olyanjaim. Igaz, kissé fanyar gondolatok, de attól még (vagy épp azért) piszkosul élvezhetők ugye :D

Ez az írás érlelődik bennem már hetek óta, de vagy időm, vagy pedig merszem nem volt a világ arcába kenni a büdös nagy igazságot, miszerint a sok beteg elvárás lelki nyomorékká teszi a kövér nők nagyrészét, köztük engem is, bár én a mindennapokban elég jól kezelem. A nem mindenapokról fogok mesélni a következőkben, mert merek beszélni, mesélni róla ;)

Történt nemrég, hogy egy kedves barátom, pusztán jóindulatból olyan kijelentésre ragadtatta magát, mely hallatán darabjaimra hulottam mint a "szekjuriti üveg", tudniillik, sokkal sikeresebb lennék, ha - hogyismondjamcsak öööö - kecsesebb vóna az alakom :DD

Sikeresebb vónék mindenben, értsétek és lássátok: munkában, szerelemben, ágyban - ez utóbbi nem elhanyagolható ugyi, hajlott koromra való tekntettel, hiszen nem sokáig űzhetem mán a déványsportot :)), vagyis össze kell kapnom magam, ha még ebben az életben szeretnék egy sikerekben gazdag életet élni. Namostan, hamar megírom még amit akarok, oszt megyek kapkodni, hogy nehogy lekéssem a boldogságomat ;)

Vegyük először a munkát, hamán az foglalja el az első helyet a sorban. Lehet, hogy sikeresebb lehetnék a munkámban 40 kilóval soványabban, ha például az orosz balett jeles képviselője lennék :D, akkor igen, de mivel én előadó vagyok (és nem a hattyú halálát kell előadnom), az én munkámban nem zavaró az a "néhány" kilócska, merugyi azzal együtt is elő tudok adni bármit.

Szerelem!
Forrósodik a téma cukorkáim, mert ez egy olyan érem aminek két oldala van és részben igazat kell adnom kedves barátomnak, másrészt viszont a középső ujjammal intek be minden hímnek, aki azért nem vállalja fel a szerelmét, mert az kövér. Szándékosan nem dagit vagy dundit, túlsúlyost vagy mollettet írtam, ugyanis legalább egyszer ebben a büdös életben nevezzük nevén a gyermeket. A gyermek KÖVÉR és pont. Nincs tovább. Nem téma. Nem lehet téma. A sovány emberek soványságáról sem beszélünk naphosszat.

Ágy!
Ez izgimizgitéma, szeretem :DDD
Mondja már meg nekem valaki, hogy egy olyan ember, aki sosem bújt ágyba dundi nővel, hogy mondhat olyat, hogy az rossz? Nyilatkozik valamiről ami számára ismeretlen! Ráadásul milyen fincsi ismereten :D meleg és puha és illatos és szeretnivaló és dús és csupabáj a kis csupaháj :) és odaadó és az bizony nem urbán legenda, hogy a kövér nők tüzesek ;) csakugyi ezt a tüzet nem érezheti bárki. Az igazi kövér nő az utcán visszafogott lesz, majdhogynem decens, az elvárások miatt. "Pfúúúúújjmáááááá, milyen dagadt ez a nő, nincs bokája", hallatszik a hátunk mögül olykor, mi pedig másnap még hosszabb csadorba csomagoljuk magunkat, nehogy közfelháborodást keltsünk. Így aztán csak gyűlik bennünk a feszültség, melyet egy jólsikerült hancúr során kisikítunk magunkból és azt a sikolyt bizony lehetetlen elfelejteni :)

Hát ííígy ...

Tudjátok, Coco Chanel mondta azt, hogy "Olyan nőnek, aki nem visel parfümöt, jövője sincs."
Én pedig azt mondom, hogy: "Annak a párkapcsolatnak sincs jövője, ahol a testtömeg határozza meg a szerelmet"- ráadásul rosszul, hiszen a szerelem nem nő egyenes arányban a testtömeggel :D

Végezetül pedig csak annyit, hogy "lehet, hogy nem én vagyok a legcsinosabb nő ezen a planétán, de van bennem kraft!" ;) - és ezt igyekszem el is hinni!
Most pedig kicsit elmegyek álmodozni franciakrémesekről és pillecukrokról, mer nincs a birtokomban egyik sem, pedig, ha lenne, akkor már nem lenne :))))

Csókdosás: megmondtampontén ;)

              Olyan  izgalommal  vártam  én is - veletek  együtt -  az  Augusztus    tizenkettőt,talán  még  úgyabbúl, rájátszott gondi... az a 10.000 lépés ... avagy  "kilaméter"...  na  oszt  az is  a  levegőbe meg  vizen  miiirve... brrrrr.....

               Elkapott  az   eufória    netovábbja...amikor  nagy  nehezen érkezett  néhány kép, majd  videjjjjóóóóóóó..... de jóó!...!...   amik  teljesen  "hazahajgáltak",  és  máris  veletek  lehettem! Veletek   voltam... bizistenemre, a  kütyü  előtt  űltem  éjjel /nektek nappal/  na meg nappal  /nektek  éjjel/ ...  már  csak  irom megint  a  "miheztartáskippeg" (lájvban  majd  elmesélem,  honnan  jönnek  ezek  az  isteni  "grécsilacis" szavaim!),   aztán ...közben...! "miközben"... Babával, Zsókáékkal ... értsd "GS femili"  (boccs ... GS  femIli ! ), Andráskával  megkiséreltük  a lehetetlent,  hogy   Veletek  lehessünk...   nyomúltunk  a  témára, remélve  ...hátha    elérjük   legalább  a  búcsupuszi  fázisát... sajna, nem  sikerűlt...azaz  igen, csak  dróóóóton, az  meg  nem volt  "fáintos" ! Aztáán,... ma  reggelre  virradóra ( Aug.14.....nálatok  ugyebár...  u.a. nap csak  d.ú.,  ezt  megint  csak  a "miheztartáshozkiippest", ) olvasom  az Árpika 11  sorosát, a  Zitu  "könnyfakasztóját", ...  hát  hogyan lehet  ezeket  csak  lájkolniiiiii ???? egyetlen hüvelykújjal ????  //// És...kavarognak a  gondolataim..."repűlnék" hozzátok...maradnék is... valaki  mondja  már meg, hogyan lehetne   tööööbb  életem ??? Otthol  az  otthonom...életem...az anyám...a múltam...mostmár  Ti !!!!  ...,  itt... az  "itthonom",  Mimo  A  Mindenem, ... és  talán  nem túlzás,  a  még  rám  váró  "jövőm" ? !... Isteneeeem.... be  jól esik ez a Rum !!!! //// Summ  summ: képzelt  riport  ez is ???... képzelt  buli ??? ( ugye láttátok  a  Schindler's List c.  filmet), és  Árpika  megint rámszólna: "Ili ez nem a  te  formád " !  Nem  biza, de  ilyenke  is  vagyok, ha  kicsalják  belőlem  a  kötődések... a  sors  ügynökei, és  olyankor  ad  absurdum ...leeresztek. Ugye   ez még nem az "idegbajosságosság" ?!?...Nem ! Kötődés...ragaszkodás...kapaszkodás.Nem   áll   szándékomban  osztani   az  "észt"....bár  tehetném,mert már   nem  vagyok  egy  "hamvas   őszibarack"...csupán  szeretném  megosztani  veletek  azokat  az  érzéseket,  amiket kihozott  belőlem ez a kis "maroknyi" ember csoport... akik  megpróbálták  jól  érezni  magukat   egy  lovardában...felejteni  néhány  órára  a pofonokat, örűlni  egymásnak, ismerkedni... neaggyisten  emlékezni. És  a  "só" folytatódik...kell  folytatódnia..."civilesen"...faűltetősen... pohárkoccintósan...pipafüstösen...paprikáskrumplisan...!!!!

                         Mikor útjára bocsátottam a Közkincset, engem egyetlen cél vezérelt, mégpedig az, hogy azok a vagány emberek, akik "csak civilek", jómunkásemberek, értelmiségiek, nyugdíjasok, valamilyen módon (újra) kapcsolatba lépjenek egymással. Úgy éreztem, és érzem most is, hogy kisvárosunkból hiányzik a civil összefogás, pedig hiszem, hogy az úgynevezett civil emberek közösen képesek hegyeket megmozdítani. A környezetemben nagyon sok ember van, aki úgy gondolta, hogy, ha érdemben tenni akar, akkor politizálnia kell, majd, mikor megadatott neki a lehetőség, mintha lankadt volna a tenni akarása, vagy azért mert falakba ütközött és "széttörtékazálmait", vagy azért, mert asszimilálódott vagyis beolvadt, átvette a megszokott tempót. Mindegy, nem tisztem megítélni, hogy ki, mit, miért csinál vagy csinált, viszont egy dologban nagyon hiszek és az nem más mint a civil kurázsi :) mert egy civilnek nem fűződik érdeke semmihez, mert egy civil meggyőződésből teszi azt amit tesz ... márpedig, ebben a városban sokkal több a civil, mint a hivatásos politikus ;)
                         Elindítottam az Alkotói versenyt. Eleinte el voltam keseredve kicsit, mert senki nem írt, aztán Fazekas doki megtörte a csöndet és elindította az emlékezés lavináját az emberekben, akik pedig szépen sorra megosztották, közkinccsé tették élményeiket, megismerve ezáltal egymást anélkül, hogy találkoztak volna.
                         Egy ember írásából nagyon sok mindenre lehet ám következtetni, milyen a személyisége, a habitusa, stb stb ... és mindenki, kivétel nélkül őszintén beszélt az elmúlt időkről, vagyis magát adta át az olvasóknak, akik voltak is szépszámmal, hiszen 8000 lapletöltéstél tartunk :)
                         Egyik délután, vagy kora este kaptam egy levelet Árpitól, hogy, mi lenne, ha az eredményhirdetést összekötnénk egy jó kis evésivással, ahol találkozhatnánk egymással, beszélgethetnénk, vagyis jól éreznénk magunkat....
                         Így kezdődött ... aztán felgyorsultak az események, mert Árpi és Turcsi nem tétlenkedett, szervezkedtek, mindent magukra vállaltak, jöttek-mentek, sürögtek-forogtak és megcsinálták!!!!!!!!!
                        Vasárnap a lehető legjobb helyen egymás nyakába borulhattak azok az emberek, akik nem, vagy csak látásból ismerték egymást ...
                       A következőkben azt írom le, hogy én, hogyan éltem meg s talán a későbbiekben más is közkinccsé teszi azt, hogy számára mit jelentett a találkozás :)
                       Elég zsúfolt hétvégém volt. A cipellőmet ugyan nem, de a hangomat ottfelejtettem vidéken, ahol szombaton konferáltam, illetve azt a keveset ami megmaradt kiénekeltem a barátnőm menyegzőjén, ahonnan hajnalban jöttem haza dögfáradtan, merugyi illik a tánc egy olyan fiatal, filigrán hőgyeménynek mint amilyen én vagyok :D
                       Vasárnap délelőtt 11-kor megcsörrent a telefonom, még aludtam. Belerecsegtem csöndesen: hallóénvagyokmitakarszéskülönbeniskoránvanmégnekeméshunisvagyokén? :)))
                       A vonal túlsó végén Turcsi úrfi rendkívül finoman, állapotomra való tekintettel maximális óvatossággal közölte, hogy szedjem össze Brazíliát és sétáljak le a tetthelyre, mert nemsokára készen van az ebéd, zitucicu meg sehunsenincsen, bármennyire is meresztgetik a szemüket, meg másukat ...
                       Kikecmeregtem az ágyból, elkezdtem készülni, de valahogy nem tudtam a végére érni sehogyse, mert egyfeszt csörgött a bunkofon ...
- mentem zuhanyozni ... csörgött
- törölköztem ... csörgött
- felöltöztettem Brazíliát ... csörgött
- felöltöztettem magamon minden országot, erdőt, mezőt, patakot, folyót ... a telefon meg csak csörgött ...
                      Egy adott pillanatban éreztem, hogy, ha még egyszer megcsörren, farkasemberré változom és lenyelem ...
                      Na, összeszedtem magam, a bögréket, a könyveket, háromszor visszafordultam - mer "jajvajonkihúztamavasalót?" "jajhunapénztárcám?" "jajacigimetnefelejtsemmánitthun" - mire sikerült végre kiérni a lépcsőház elé, ahol viszont belémhasított, hogy "jajleszakadafejemahelyirű" ...nade menni kellett, várt a sokjóember meg a kis hely :)
                     Odaértem és ott voltak a cukorkák :)
                     Iku egy csupabűbáj és a férje is, Babika olyan szép és érzékeny, a férje egy tündér (persze fiútündér :)), Putovits Zsolti a zenebonás, aki nemcsak nótára gyújtott rá, hanem pipára is, és olyan illatos pipadohányt szívott, hogy öröm vót mellette szuszogni :)) és Tünde, akivel jókat röhögtünk azon, hogy a konyhai műveletek a nőktől ellopnak egy rakás időt, amit olvasásra meg mindenfélére lehetne fordítani, Szakács Lia és Tike, aki a buli előtt felhívott engem, hogy nem tudta határidőre behozni a pénzt, de holnap beszalad vele, jöhetnek-e? Mondtam, hogy akkor nem - na, azt a döbbent csöndet kellett volna hallanotok, amit Tike produkált :DDDD, mikor lélegzethez jutott, visszakérdezett : zita, mi most tényleg nem mehetünk, ha ma háromig nem viszem be a pénztö? Mondtam, hogy nem - mire ismét néma csöndbe burkolózott a mi Tikénk és akkor kitört belőlem a röhögés :DD. Ott volt Leitner Robi és a felesége Boglárka, aki a szülinapját ünnepelte ott velünk, Boross Imi és a felesége Sámi Noémi, nomeg a tündéri kislányuk Bia, nekik köszönhetjük a csodaszép bögréket. Felméri Gabika és a férje, és persze Anna a kislányuk, aki nagyon édesen eljátszott a kisebbekkel, Fazakas Zoli, Erika és a nagyobbik keresztfiam Péter, Kovács Kriszta és a pici Bíborka, aki annyira de annyira édes, hogy mindenkit levett a lábáról a megjelenésével, a hangjával, a két pici lábával és a barátságosságával :) Ott volt Asztalos Tibor, aki fotózott és ízelítőt adott a bulinkról, Ani néni és a férje aki imádja az olimpiát, ezért mentek el korán, de előtte még Turcsi a dzsentölmen megtáncoltatta Ani nénit. Ott volt velünk Nádas Márti aki, a fotókon is látszik, táncolt ám a jányokkal, Fülöp Csaba aki második helyezett lett az alkotói versenyben és nagyon meglepődött, és akinek szintén köszönettel tartozunk az oldalért, amit adminisztrál, hiszen ott tudunk a mindennapokban tereferélgetni :D Ott volt Veres Anikó, akinek a jóindulata nélkül nem sokra mentünk volna., hacsak nem ide hozzám a harmadik emeletre, bár ide az a hatalmas üst be sem fért vóna :))
Szándékosan hagytam a végére Turcsit és a feleségét, akik nélkül nem jött volna össze ez a mesemókakacagás, mert szívüket és lelküket is beletették abba, hogy nekünk jó legyen (vásároltak, cipekedtek, osztottak, szoroztak) és végül de nem utolsósorban Ildikó és férje Fazekas Árpi, aki (mint most kiderült), nem csak állatorvosnak jó, hanem szakácsnak és szervezőnek is remek, arról már nem is beszélve, hogy az Ő írása kapta a legtöbb "lájkot", vagyis Ő az Alkotói verseny első helyezettje és Ő volt az, aki néhány szavával mindannyiunk szemébe könnyeket csalt.
                          ... és igen, ott volt velünk Betty, aki számtalanszor eszembe jutott, és nem csak nekem, ott volt Ilike is, mikor Ikuval arról beszéltünk, hogy vajon most mit csinálhat, "biztosalszikmerottéccakavan" :), és ott volt Gnándt István és a felesége is, akik - ha hinni lehet abban, hogy egy ember csuklik, ha emlegetik, akkor - minden bizonnyal végigcsuklották a napot :) ... ezért bocs :))

                         Táncoltunk, beszélgettünk, ettünk, ittunk és tervezgettük a jövőt. Megismertük egymást. A jókedvből és a könnyekből azt hiszem mindenki kivette a részét és ami igazán lényeges, nem úgy köszöntünk el, hogy Isten veletek, hanem úgy, hogy Viszlát :)

Csókolom kezüket s lábikat cukorkák :)

Drága volt és jelenkori nebulók, ímhol van egy felhívás, András Imre jóvoltából van róla tudomásom, és arra gondoltam, hogy közkinccsé teszem. Ez egy bizonyos MENTOR DÍJ a Tehetségek Gondozóinak. Olvassátok el figyelmesen és jelöljétek arra érdemes oktatóitokat, hiszen kisvárosunkban is vannak rendkívül jó pedagógusok, edzők, szakemberek ...

Íme: 

Mentor Díj a Tehetségek Gondozóinak - 2012

                   Nagykároly, harmadik emelet, panellakás. Masszív 31 fok idebenn.
                  Tegnap hazajöttem a dolgozdából, mentem a fürdőszobába kezet mosni.  Szuszogott a csap. Nincs víz - konstatálom szomorkásan, és kelletlenül leülök a nappaliban, mely az odú leghűvösebb része. Ücsörgök és olvasgatok, neten, könyvet, semmi mást nem csinálhatok, hiszen nincs víz, nem mosogathatok, nem moshatok, nem mosakodhatok, nem takaríthatok, nem főzhetek ...
                 Lefekszem, hátha elalszom, addig sem érzem, hogy ég a bőröm ... a melegtől ... az izzadtságtól ... a portól ...
                Nem bírok elaludni, viszketek, kipirosodik a bőröm, már-már fáj. Gondolatban francba küldöm a vízszolgáltatót, mert eszembe jut, hogy tavaly a legnagyobb hőségben ugyanezt csinálta velünk. Akkor vinnyogtam mint egy állat a melegtől, megdagadt a két lábam és a bőröm pórusai akkorák lettek mint egyegy kráter. Nem baj, a melegtől esik a vérnyomás, nagy bajom nem lehet - gondoltam - de éjszaka még mindig nem volt víz, és már lüktetett az egész fejem ...
               Most ugyanez a helyzet.
              Az éjszakát átvészeltem valahogy, mert visszaadták, -ha rövid időre is- a vizet, hát tudtam "szedni".
               Ma reggel felkeltem, gondoltam főzök egy kávét, mert már nagylány vagyok és kávézhatok :) ... főztem is, ásványvízből, mert barna volt ami a csapból folydogált. Később kitisztult, hát megtömtem a mosógépet ... rossz döntés volt, mert időközben leállt, ugyanis ismét elzárták a csapokat, még most is benne van a ruha és fogalmam sincs mit kezdjek vele, mert, ha megadják a vizet, akkor újra fekete lesz és az én gépben lévő fehér ruháimnak nem tesz jót a sár...
Időközben dühösen felhív a barátnőm, hogy nem tudom-e mikor lesz ismét víz. Nem tudom ...
                Fél 12-kor elkezdek készülődni, mennem kell dolgozni, csak ide a rádióba, de azért az arcomat és a fogamat meg kéne mosni ... Ismét az ásványvíz húz ki a mocsokból ...
              Nem vagyok mérges, mert a szolgáltatónál is emberek dolgoznak ...
             Bemegyek a rádióba, jönnek a telefonok, hogy mi van már, miért nincs víz? A szolgáltató telefonja nem válaszol, és rohadtul nem azért, mert foglalt, hanem azért mert félre van téve a kagyló ... és ez volt az a pont mikor besokalltam ...
             Élő egyenesben csókoltattam az Apaservet és megköszöntem, hogy emberszámba vagyunk véve mi húszezren ebben a csodálatos kis városkában...
              15 perc múlva, épp rádió előtt beszélgettem egy kedves ismerősömmel, megjelent egy Úr, aki egy komunikátdepreszát lobogtatott a kezében....
            Hozsánna!!!!!!!!! 24 átkozott óra kellett ahhoz, hogy értesítsék az embereket arról, hogy meghibásodás történt és ma (augusztus 7) este, 19 óráig ne is számítsunk vízre.
             Bemegyek a rádióba, elmondom a hírt és megköszönöm a szolgáltató munkatársainak, hogy meghallgatták imáimat és küldtek egy közleményt ...
             Pár perccel később felhív egy kedves női hang, hogy ugyanmár, ne dícsérjem én az Apaservet, mert most sem küldtek volna semmit, ő hívott fel valakit, mikor hallott engem a rádióban, hogy már tényleg ideje lenne kiadni egy ííííííírást a helyi médiának is ... sííííííííííííííííííííííííííírok ...

             Hazajöttem. Masszív 31 fok. A mosógép villog, mosna, ha lenne mivel ...
Éhes vagyok :) készítenék egy görög salátát, ha lenne víz, mert ugye nem ártana megmosni a hozzávalókat ...
           Melegem van, királyságos lenne lezuhanyozni ...
            Pisiltem, rácsaptam a buditetőt ...

          Most komolyan a magyar filmek jutnak eszembe, melyek híresek arról, hogy a maguk természetességében adnak vissza dolgokat, mondhatnám azt is, hogy rendkívül életszagúak ...
            Na kérem, ebben a pillanatban a nagykárolyi háztartások is elég "életszagúak" és ez az írás is elég életszagú, mert ebben a városban élnek NŐK, akiknek bizonyos napokon létfontosságú a víz, anyák, akiknek a kisbabáiknak nem lehet elmagyarázni, hogy nincs víz, férfiak, akik komoly fizikai munkát végeznek és fürdenének, ha hazaérnek ... és nem beszélek a sok tönkrement ruháról, ami fekete lesz a mocskos víz miatt, a megment mosógépekről, a minihőközpontokról, melyek idő előtt tönkremennek ... a betegekről ....
             

            Megértem, bizony megértem a szolgáltatót, hiszen mindig történhetnek balesetek, de ismét közel 24 órának kellett eltelnie ahhoz, hogy közöljék az emberekkel azt, hogy miért is kell nélkülözniük a csapvizet. Ez a nem mindegy!!! ... mert, ha szólnak, hogy ma sem lesz víz, akkor az emberek felkészülnek rá ... így azonban kellemetlen :)
             Nade, mint mondottam, fő az optimizmus ... holnaptól talán tejben és vajban füröszt minket a nagykárolyi vízszolgáltató. Ha nem így lesz, akkor megyek tüntetni:
HUN A SZAMÁRTEJEM??? feliratú transzparensekkel ;)

tsóúk összevissza: megmondtampontén :)

                           Éló :) 

Namánmosmán elég rég nem jelentettünk meg semmit, itt van az ideje, hogy írjak, nehogy feledésbe merüljünk :))

                Nemrég jöttem haza innen meg onnan, épp csak ebédeltem. Hogy mit? Ahh, bár mától fogyókúrázom ismét!!!, volt még a hűtőben egy kis oldalas, azt bekaptam nagy kelletlenül, nehogy kísértésbe essek mondjuk este, mert ugye akkor jobban növeli, a mély tiszteletnek örvendő Brazíliát :)) Mától a jelmondatom: Lesz még Brazíliából Vatikán! (majd eccer) :D

              A lényeg: amint, fülig érő szájjal, hihetetlen élvezettel csócsáltam a kis oldalasomat, eszembe jutott az, hogy ezt az igen ízletes kis husimusit milyen sok nagykárolyi nevezi óúdalasnak, innen pedig már egyenes út vezetett ehhez az íráshoz.

             Cukorkáim, a következő sorokban csokorba szedem a "legkárolyibb" kifejezéseket, szavakat :D

A történet fikció, viszont minden szava használatban van kisvárosunkban :))

                     Tennap dilután mán éreztem, hogy fáj a lípem ezír máma dílelőtt elmentem az orvasho, oszt az rögönyre kűdött. Megrögönyözött kívül-belül, majd az eredmínyt ráírta a kűdőpappiromra, amivel vissza kellett menjek a háziorvasho. Óúúú, de szíp ember mán az én háziorvasom tééééé, csak rámnízett a kéjt szíp szemivel, oszt semmise fájt.

                  Aszonta a doktor, hogy kerüljem a pájinkát, meg a zsíros kosztot, mer nem tesz jóút. Egyek korompirt meg tengerit, mostan van szezonnya, ócsó a piacon.  

                 Mosmommeg, há hunnén vegyek én pínzt a piacho? Há van énnékem pínzem?

                Há ippen van, de abbul spréjt akarok venni, valami jaószagút a hónyom alá, mer kaptam szappanyt magyarbúl, nyócszornígyes, de spréjt mán nem hozott az uncsitesóm. Kiment magyarba, ott dógozik az eperbe, óú, dejókeres jóúfijú, csak nem mondja, én meg nem forcálom.

                 Hozott két hete valami fallajtot, óú, milyen finom vót, savankás, asziszem citronyos, de aszonta, hogy ott ahun dógozik, sokféle van a pócokon.    Mosmekkívántam, de mán asse bánnám, ha egy pohár szoldavizet adna valaki, mer szomjos is lettem.

                Tik, hogy vattok? Az urad dógozik? A pulyák?

               Én nem dógozok most, leállt a gyár, válcság van, de aszonták jövő holnapban menni kell. Valahun örülök neki, hogy megint dógozni fogunk, jön az iskola, venni kell cüpőköket a pulyáknak, meg ekis esztaszt. Róbika valami rotling ceruzát mondogat feszt, meg számisztógépet, há veszünk egyet neki, hagy örüjjön. A kicsinek szetter kell, valami meleg, meg szokni, harizsnya.

                     Jaj te, mosjuteszembe, nem tucc valakit, aki venne ugorkát? Csere is érdekel, kén egy tökör a fürdőbe, legyen mit fínyesíccsek.

                     Na mennyünk mán, főzni is kén valamit, utána meg kimenni a strandra, a meleg bazinyba tespedni, óúdejóú az a víz reomára...

                     Nade, ezt még elmondom, lehet nem hallottad, fírhe ment Jóúzsinak a jánya, múlt héten vót az eskövő meg a lakodalom ... deszíp ótóval vittik ...

                   Na gáttá, nízmeg, mingyán díl van, még nem csináltam semmit, pedig az uram kokaspörköltet enne.

                  Megyek, oszt majd gyertek nálunk, főzök egy kávét. Van a szomszídba egy jó kis káritász, óúcsóú, nem olyan rígen vettem egy kík ruvát ottan, kimostam gíppel, oszt miután kiterítettem a szárisztókötélre, akkor vettem észre, hogy pecsítes.

                   Mennyünk, veszek még cigerettát, ekis banántot, mandalint, palizelt, malgarint, anternát, lábost, teflonyt, fazikot, kuptát, streccnadrágot, lábujjas papucsot, parfőmöt, delikát, egy piros körömlagot, mer mostan az a divat, meg bort, búzát és békességet .... és ............................................

                 A fenti monológ, az én agyam szüleménye, de bárki aki live szeretné hallani, csak jöjjön el kisvárosunkba, álljon meg bárhol, nyissa ki jól a fülét és örüljön annak amit hall, majd gondolja azt, hogy:

Nagykároly, én íííííígy szeretlek :D

              Maradok barátsággal. Tsóúk: megmondtampontén :)