Kiskezüket csókolom immáron 2014-ben!

     Alig kezdődött el a vadinyúúú esztendő, én, a gonosz, rossz és grafomán menőmanó, máris találtam okot az írásra, bár nem nagyon kerestem. A téma Nagykároly utcáin hever! Mit hever? Honol! Beleevődni látszik, megváltoztathatatlanul, kiradírozhatatlanul, eltüntethetetlenül!

     Az utóbbi időben egyre többször találkozom egy bizonyos jelenséggel, miszerint a suszter fodrászkodik, a fodrász államigazgat, a cipész pedig atomfizikát tanít tudósoknak, pedig fodrász is van bőven, atomfizikus is akad szépszámmal, hogy a Dunát rekesztő politikusáradatról már ne is ejtsek szót!

     Ez egészen addig csak tragikomikus, míg ez a fránya "majdénmegmutatomhogykelleztcsinyálnyi" játék meg nem osztja a békés közösséget. Onnantól fogva ugyanis már inkább tragikus. 

     Sajnos, bűbájos kis városkánkban tendenciózus az, hogy, ha valami viszonylagosan jól működik, akkor alá kell pörkölni, még akkor is, ha nem szotyiról van szó, melynek élvezettel köpködhetjük a héját bárhol a városban, mert úccsem érdekel senkit. Ámde, most nem erről óhajtok szólni! :)

Következzen hát a tanmese:

     Képzeljétek csak el cukorkáim, hogy létezett valamikor az univerzumban egy pöpec kis VÁRos, neve Birsalmánia. A várfalakon belül élő Birsek meglehetősen jófejek voltak, átjártak egymáshoz cukorért, ha elfogyott, tojást kértek egymástól, ha a tyúk lusta volt tojni és hasonló kis cukiságok. Birsalmániában mindenkinek megvolt a saját feladata: Birspék kenyeret sütött, Birstejárús tehenészkedett, Birsdoktor Birseket gyógyított, Birsoktató a kis Birsfejeknek igyekezett kielégíteni a tudásszomját és így tovább ...

     Ebben a szép Birsközösségben ment minden mint a karikacsapás. Finom volt a kenyér, friss volt a tej, okosak és egészségesek voltak a kis- és nagyBirsek, szóval élték a Birsek nyugodt és békés életét.

     Birsalmánia VÁRosától kicsit távolabb élt a VÉRes Birsférgek kolóniája, akik nagyon érdekes teremtményei voltak a planétának. Képzeljétek csak: dolgozni nem szerettek és nem is dolgoztak soha, mégis selyemben és brokátban pompáztak és örökké fesztiválcipőben feszítettek, hangos zenét hallgattak és naaaaaagy autókkal közlekedtek. Kicsit megalomán vót a kolónia, de ez nem tartozik ide :D

     Egyszer a Fő Birsféreg úgy döntött, hogy az egész kolóniájával beköltözik a szép Birsalmániába. Érthető volt ezen óhaja, hiszen a jót mindenki szereti. Szedték hát a sátorfájukat és még azon a napon tanyát vertek a VÁRosban ... de milyen tanyát?!!! Hajajjj, sok tornya vót annak és úgy tsillogott meg villogott a teteje, hogy majd kiégette a két szép szememet mikor rápillantottam. Kicsit ugyan fura ízlésük vót a Birsférgeknek, mer a nagy páncéltőkés bécsi antik versenyzongorát a konyhába tették és azon ozsonnáztak vót, de ebbe megintcsak nem mennék bele :D

     Elég az hozzá, hogy a Birsférgek lassan-lassan bekúsztak a békés Birsek bársonybőre alá. Először csak a Birspék lett férges, később a Birsdoktornak is meglett a maga kis kukaca. A Birsférgek nem elégedtek meg ennyivel. Elkezdtek kenyeret sütni, tehenet fejni, gyógyítani és ami a legrosszabb: elkezdtek tanítani is. A kenyér ehetetlen volt, a tej keserű, a Birsek pedig betegek és egyre butábbak lettek. A Birsférgek szépen híztak, gyarapodtak, szaporodtak, a jó Birsek pedig egyre csak soványodtak, gyengültek és mire észbekaptak már erőtlenségük miatt nem tudtak megszabadulni az élősködőiktől.

     Így történt, hogy a szép Birsalmánia VÁRosa Birsféreg VÉRVÁR lett.

     Ez van kedves olvasóbigyóim. Nem akarok én, dehogy akarok szájbarágós lenni, de higgyétek el nekem, hogy finomabb a friss tej az ismerős termelőtől, a kenyér a te pékedtől. Jobban gyógyít a saját orvosod mint a kuruzsló és tanítani a tanár tud. A fodrásznál vágasd a hajad és cipésszel javíttasd a cipődet - hosszútávon kifizetődőbb lesz!

     A végére, emelkedett hangulatom miatt, van még egy igen cifrántos gondolatom, de kéremszépen alássan kigyelmeteket, akinek nem inge, ne ráncigálja magára, aki pedig felveszi, arra juszt is ráillik: egy seggel két lovat ülni nem lehet. Akit pedig a Birsférgek rávesznek arra, hogy legyen olyan elvetemült és a pucér seggével üljön meg szőrin két vagy több lovat, az számoljon azzal, hogy a paripa háta olyan véresre töri a valagát, hogy többet senkinek nem lesz gusztusa megnyalintani azt!

     Mindezeken azonban túlmutat a következő, szívből jövő és őszinte jókívánságom:

Legyen mindenkinek békés, boldog, örömökben és egészségben bővelkedő új esztendője!

Csók: megmondtampontén :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.