Szépet! (estét, reggelt, éjszakát)

                            Elérkezettnek látom az időt arra, hogy őszintén elmondjam, mi célból hoztam létre a Nagykárolyi KözKincs nevű kulturális és közéleti blogot, mert igen, volt hátsó szándékom vele, még, ha nem is aljas és alantas, de volt :) 

                           Június 16-án hajnalban ütöttem be az első betűt és ma, alig több mint egy hónap múlva, már 23 bejegyzés olvasható az oldalon, különféle szerzőktől. Közel 7000!!! lapletöltés volt eddig, ami valljuk be, nem kevés :) A valaha volt legerősebb napon, július 11-én, majdnem félezren olvasták a KözKincset :) (Léb Betty írását). Ez mind azt mutatja, hogy erre a közlési formára szükség van. Olyan dolgokat tudtunk meg a bejegyzéseket olvasva, melyekkel talán soha nem szembesültünk volna, és szépen lassan feledésbe merülnének. 

                          Olyan ez, mint egy történelmi szeletke, azok szemszögéből nézve, azok által papírra vetve, azoknak az embereknek az érzelmeitől itatva, akik átélték és megélték az adott kort, eseményt amiről írtak.

                          Néhány évvel ezelőtt meghívtak egy író olvasó találkozóra, ahol "elsőkönyves" szerzőként vettem részt. Rendkívül szokatlan volt számomra a helyzet, izzadt is a tenyerem rendesen, mikor a moderátor feltett egy kérdést nekünk alkotóknak, miszerint miért kezdtünk el verseket, novellákat írni? Hallottam én ott okosabbnál okosabb válaszokat, rendkívüli megfogalmazásban és féltem, mindenki kinevet majd, ha én előállok a sajátommal, de vettem egy mély lélegzetet és kinyögtem: "Szerintem az írás gyógyít. Az írás az én pszichológusom." Megszólalásomat döbbent csend követte, majd a legidősebb szerző, egy nagyon helyes hölgy könnybelábadt szemmel azt mondta halkan, hogy megfogalmaztam a lényeget.

                        Rendkívül sok sérelem ér minket életünk során, melyekkel egyszerűen nem tudunk mit kezdeni, csak elraktározzuk őket, de feldolgozni nem tudjuk, mert lehetetlen. Ott tartogatjuk magunkban és, ha százszor is úgy érezzük, hogy nem árt nekünk, de bizony mardos, rág, kárt okoz. Odabenn ...

                        Ugyanez a helyzet az örömmel, mert akár bánat, akár öröm éri az embert, azt meg-, ki- és átbeszélni mindig jó. 

                       Ezért indítottam el a közkincset. Ez volt az egyik cél.

                       A második célja a tájékoztatás volt.

                       A harmadik - és kisvárosunk érdekében talán legfontosabb pedig - a közösségépítés. Kell egy mag, egy nagyon erős és összetartó mag, akik elfogadják egymást, akik példát mutatnak, akik közösen eljárnak mulatni, de kiállításra, koncertre, színházba is elmennek ...

Azt hiszem jó úton haladunk :)

                       Sokan azt hiszik, hogy én valamiféle ellenségeskedést akarok szítani románok és magyarok között, hogy ez a blog nacionalista mocskolódásokkal van tele.        Tegnap pl megállították a főnökömet azzal, hogy miattam esik a rádió hallgatottsága, mert én magyarkodó szöveggel töltöm meg, ráadásul van egy blogom, ami vájgyékápulméu, semmi másról nem szól, csak uszításról!!!!!.

                        Elmondom hát: a rádióban egy rosszul, rosszkor kimondott szó, egy elejtett nacionalista megjegyzés tízmilliókba kerül és az állásomba, márpedig én abból élek amit ott megkeresek. Nem játszadozom a megélhetésemmel, de másokéval sem, mint tette azt a szóbanforgó Úr.

                        A bloggal kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy bele kell olvasni és igyekezni kell meglátni a lényeget, nem pedig belemagyarázni a büdös nagy semmit.

                         Ez volt a második eset, hogy megpróbáltak "alám ásni" az egyik dolgozdámban :) Nem gáz, bírom, bár remélem, hogy nem lesz harmadik, mint a mesékben :)

                       A KözKincs rövidke eddigi életében történt még egy s más, (lájklopkodás, névtelen levelek, email címmel való visszaélés) de tudom, lecseng majd ez is.  

                       Summa summarum, valamit elindítottunk, ez a valami működik vagyis szükség van rá. 

                                 Most pedig a fiatalabb generációt szólítanám meg. 

                     Mivel nyár van, szánsájn, bícs, buli, haverok, fanta és szamba, hát arra gondoltam, hogy szeptember 15-től indul az Alkotói verseny námbörtú fiataloknak, melynek témája: Legkedvesebb sulis történetem. Lehet kezdeni fejben összerakosgatni a dolgokat, sőt, két buli között elkezdhetitek megírni is, hogy a verseny indultával már küldhessétek is jól megfogalmazott és átgondolt alkotásaitokat :) Bárki jelentkezhet, aki már jól bánik a tollal, de legalábbis írni megtanult :)

                    Természetesen úgy, mint az első alkotói verseny során, a lájkok száma lesz a döntő és díjakat is szerzek addigra, mire lecseng a sztori :)

                   Egyelőre ennyi volna.

                  A "nagyoknak" köszönöm, hogy elindultak velem és természetesen várom az írásokat mindenről, mindenhonnan, mindenkitől. Tudjátok: kozkincs@hotmail.com , bemásol, nyom egy entert és néhány óra múlva máris olvashatók lesznek gondolatai a blogon.

                 Az első találkozó szerveződik kezicsókolom és mert sok jó ember kis helyen is elfér, mindenkit szeretettel várunk. Részleteket emailben, vagy fészbúkon kaphattok.

Ne feledjétek, akik itt megosztják gondolataikat, véleményüket, azok mind-mind igazi Közkincsek!

                 Maradok őszinte barátsággal, tsóúk: megmondtampontén :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.