Szép nagy tsóúk mindenkinek. A következő írás olyan szép, hogy nem is szeretnék mondani semmit, olvassátok és szeressétek, mert nagyon szeretetreméltó :)

Én úgy gondolom, meghatározó és értékes a Te munkásságod, nemcsak Nagykároly mindennapi életében, hanem magában az emberi Létben is. Személyesen ugyan nincs szerencsém ismerni Téged, de azon keresztül ahogy „vagy” és ahogy „megnyilvánulsz”, egy értekekkel teli embert vélek felfedezni benned. Mint a blog születesekor is elmondtam, sok kitartást kívánok a munkádhoz és erőt a megmaradáshoz. Hajrá!

 

Nem volt szándékomban részt venni a meghírdetett pályázaton. Most sem a versengés vágya hajt. Hiszen ha mindenki leírná az emlékeit amelyek városunkhoz kötik, Anna Karenina és a Háború és Béke-szerű regények kerekednének ki belőlük. De mikor a kis „levélke” megjelent a blog hasábjain, azt mondtam magamban, na ne mááááá!!! Hát ha ilyen pályamunkák is lehetnek, akkor talán nekem sem kell szégyenkeznem ha papírra vetem a gondolataimat. Így elkezdtem gondolkodni, milyen új, eddig el nem mondott emlékkel rukkolhatnék elő. Ezt már mondták, ilyesmiről már beszéltek, meg ilyesmik jutottak eszembe. Aztán mint zápor utáni szivárvány, felragyogott lelki szemeim előtt a lányom gyermekkori arca. Hiszen az emlékeket mi magunk generáljuk, generáltuk egykor. Ugy mint azon a julius 7-én 2000-ben. A lányom 10 éves volt és esténként mindig játszottunk, beszélgettünk. Miután már jóval korábban, úgy 3-4 éves korában elfogytak az „igazi” mesék, rászoktunk a „kitaláltakra”. Mindenféléről szóltak, leginkább a mindennapokról és azok hőseiről. Lehet, hogy már abban az időben szerettem volna beléoltani gyermekembe az igazság szeretetét és a dolgok mibenlétének és milyenségének pontos felismerését, nem tudom. A sikeresebb meséket meg is tanultuk és le is írtuk. Később vissza-vissza olvastuk és ismét jól mulattunk rajtuk. Most megtaláltam egyet, amelyik ugy érzem örök érvényű. Tudom jól, hogy ez csak nekem emlék, de ideköt mint fát a gyökerei. Bárhová is vezet az utam, esténként, elalvás előtt mindig számot vetek a sorsommal. Ha csak a pillanat töredékéig is, de átfut az agyamon: az életem szép, az életem teljes, szeretném holnap tovább élni. Az ilyen emlékek teszik széppé és teljessé az életet. Megosztom hát mindenkivel aki kiváncsi rá…

 

 

 

Sánta Ördög

 

Sánta Ördög megy az úton,

Botorkál, az orra lóg,

Van is azon, hogy mi lógjon:

Vagy hat arasz ha nem vót!

 

Vót ugyan de több már nem lesz

Mert így is a földig lóg,

Hogy a nyoma gödör nem lesz,

Csak a farka (bojtja lóg, s az) temeti be.

 

Megy az ördög, mondom halad,

Vagy csak az út megy alatta?

Belefárad akárhogy van,

Még a bunda is nyög rajta.

 

Nagyon izzad a kobakja,

Szőrös teste, farka, szarva,

Azt se tudja hová bújjon

Csakhogy a nap ne nyaggassa.

 

Meglát egyszer egy kis felhőt.

Hívja jöjjön közelebb.

„Hullna rám a magos égbűl

Az esőből egy pár csepp,

Hogy a gondom enyhítené

Mert ezt így már nem bírom,

Ha nem borul már bé az ég

A nyelvem biz’ elhagyom!”

 

Merthogy őkelmenek nyelve

Nyakkendőként lóg alól,

Hogy a szerencsétlen, kerge

Benne sokszor elbotol.

 

Messyeségben nagy kopáran

Megvillan egy árva fény,

Mert a nyárban délibáb van

Vagy tán holmi emberlény.

 

Az bizony, s az emberfajzat

Köztudott, hogy eszes lény,

Megörül az ördögfajzat:

„Majd ő segít!”- ez a tény.

 

De segít ám majd a paraszt,

Mert agyában három araszt

Meg egy felet ér fel az ész,

A szikrából mi benne pattog

Egy fikarcnyi el nem vész.

 

Közelebb ér s megköszönti

A szőröst a simabőrű:

(Merthogy így nevezne minket

Minden alvilági szörnyű!)

 

- Isten áldjon hát meg téged!

- A Drakula szíjja véred!

Üdvözli így egymást szépen

A két utas az útszélen.

 

- Mi van koma? Nagyon izzadsz.

Tán a lelked baja aggaszt?

- Ugyan az én lelkem baja.

Nincsen annak árnyoldala.

Az átkozott naptól folyok

Rendesen mint malomárok.

Segíts rajtam, meg nem bánod!

 

- H a gondolod én adhatok

Jó tanacsot s irányzatot,

Hogy az égi forróságban

El ne sorvadj izzadtságban.

 

- No mi lenne, mi segít?

Mondjad már a mindenit

Annak az okos fejednek,

Mert bizony ha nem teszed meg

Elviszem a lelkedet!

 

- Az én lelkem hagyd csak békén,

Hanem mi rajtad e mellény,

Meg szőrbunda, s szőrgatya?

Vedd le őket s elhagy a

Forró napnak undora!

 

- Levegyem a bundám?

- Biz’ ám!

- Nem lehet!

- De lehet ám, majd megmutatom komám.

Előveszem borotvám

S egykettőre megszabadulsz

Attól mitől majdnem kigyúlsz.

 

- Egykettőre? Ennyi lenne

Ami engem megmenthetne?

Rajta pajtás ( - szól a dög )

Borotváld az ördögöt!…

 

Enyhül már a nap haragja,

Izzó fénye lankad, s karja

Igazgatja a felhőket.

Ágyat vet mert arra téved

A hideg hold ezüst árnya

Ami éjjel fényt vet tájra,

S vándorra ki nem pihen.

 

Az ördög mint csupasz csiga

Vándorol, megy vígan.

S noha érzi már, hogy fázik

Ezt ő be nem vallja,

Csupáncsak a farka

Zuzmarásodik.

 

De bizony pár óra telik

És a hideg emelkedik.

Vacog már a koma bojtja,

Szarva, s farka meg a többi,

Nem győzi már megátkozni:

Devla vigye, kapja s marja,

Hogy a paraszt megcsúfolta.

 

Minek kellett levegye

Szőrös inge s pendelye

Jó vóna most a hidegbe,

Hová is lett az esze!

 

Igy vacog a koma foga,

Mikor csak a hold udvara

Megvilágít valakit,

Ki messziről közelít.

 

Egy szekér az, annak látszik

Ahogy egyre közeledik.

Látszik már a ló s a kocsis.

 

Szamárszekér, nem is lovas,

Rengő bakon ül az utas.

A hátuljban három hordó

Meg három zsák puha tollhó.

Mi vagyon a hordókban?

Biz’ azokban meg méz van!

 

- Megállj! – bömböl a szörnyeteg

- A lelkedtől megmentelek

Ha nem segítsz ki a bajból!

 

- Mi ez? Ki ez a lény? – nevet

A kocsis és meg nem ijed.

- Ki vagy? Tán egy csupasz csiga

Aki most megy a lagziba?

 

- Ördög vagyok!

- No ez hiba. Hiszen az ördög nem így néz ki.

Hová lett ijesztő külsődről a fő szőr

Meg a bűzkeltő őserdő? – kérdi így a paraszt,

S az ördög még vigaszt sem hall ki

Hangjából.

 

Könyörgőre fogja hát:

- Segíts rajtam jóbarát!

Nem kell nekem már a lelked,

De bizony ha megérdemled

Kincset s gazdagságot adok,

Ha a bundám visszaadod.

 

- Adja ám az öregisten,

Hisz énnekem olyan nincsen.

Hanem ha meg nem sértelek

Egyvalamit segíthetek.

 

Bundás leszel, de nem sötét,

Hanem fehér, hófehér mint

Egyes lények mik a mennyben fenn

lebzselnek.

 

Te leszel a legszebb ördög

Mind közt kik a pokol bugyraiban

Együgyüen s bután, esztelenül s nesztelenül

Lézengenek csupán.

 

- Jó lesz, jó lesz csak már hamar,

Mert a fogam mind ki akar

Ugrani a pofámból!

 

- Várj csak – mondja a vándor

S kinyitja a mézeshordót,

Bekeni jól a vándorlót.

Hátát, hasát, fejét s farát

És a farkát sem hagyja ki,

Azt is becsületesen bekeni.

 

Azután meg jün a tallu,

Úgy áll rajta mint a hattyú

Mikor szarnyát bontogatja

S repülni akarna, s mintha a szél fújja

Szerteszéjjel sokadozva

Meredez hófehér tolla.

 

- Gyönyörű vagy! - monda

Gúnyosan a koma.

- Igazán? – kérdi az ördög – Jót tett

Nekem ez az öltöny, érzem,

Hogyha nem is lelkem, de a testem

megújhodott és ez

Nekem még új dolog.

Nesze itt a jutalmad!

Tartsd hát hamar hordóidat

Töltsem meg arannyal!

 

A koma elnyargal szamarával s

Az arannyal mit a mézért s

Tallúért az ördöggel elcserélt…

 

Sánta ördög megy az úton,

Nem is megy hanem rohan,

Jókedvűen, szárnyalóan,

Mondhatni angyalian.

 

Megy az ördög, mondom halad

Vagy csak az út megy alatta?

Nem tudni hisz’ a holdfényben

Az utat már rég elhagyta.

 

Fenn szárnyal a magos égben

Hová egykor fel nem ért,

Most, hogy változott alakja

Várja őt az angyal-lét!

 

 

 

Megjegyzés:

A szereplők csupán a fantázia szüleményei. Bárminemű egyezést vagy hasonlóságot környezetünkben élő személyekkel, kizártnak tartok…

 

Hát ez lett volna az én (egyik) legszebb és legszemélyesebb nagykárolyi emlékem. Emlék a javából és bár sokan gondolhatják most úgy, hogy rendhagyó, ha megkaparják saját emlékeik tárházának beporosodott ablaküvegét, a legszebb emlékeikre, a család és a gyermekkor emlékeibe nyernek betekintést…

 

Maradok baráti és jószomszédi üdvözlettel,

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.