Jó estét, szép napot, derűs reggelt, ki mikor olvassa, válogassa, szemezgesse ki magának a köszönést. Íme éveinek számát tekintve legifjabb betűvetőnk, emlékezőnk írása. Fogadjátok szeretettel :)
Olvasgattam a KözKincsre küldött írásokat, és egyre jobban belemerülve megihletődtem, így én is leírok egy kedves emléket, ami épp eszembe jutott.
Kedves emlék
Kedves emlék
Néhány évvel ezelőtt (nem túl sok, mert még én is gyereknek mondhatom magam) teljesen másképp zajlottak a városnapok, és bennem is másképp maradtak meg, mint mondjuk a tavalyi, vagy a három évvel ezelőtti. J
Néhány évvel ezelőtt (nem túl sok, mert még én is gyereknek mondhatom magam) teljesen másképp zajlottak a városnapok, és bennem is másképp maradtak meg, mint mondjuk a tavalyi, vagy a három évvel ezelőtti. J
A húgommal mindig nagyon vártuk a városnapokat, mert akkor tudtuk, hogy kapunk vásárfiát ( : )) ), no meg mert együtt ment a család nézelődni, és egészen sokáig kint lehettünk a városban. Augusztusban zajlottak, a nagyszínpad a kastély bejáratánál volt a galambos szökőkúttal majdnem szemben, a folk színpad a BCR bankkal szembeni utcában volt, és emlékszem még fel voltak állítva azok a hatalmas sörsátrak.
A húgommal mindig nagyon vártuk a városnapokat, mert akkor tudtuk, hogy kapunk vásárfiát ( : )) ), no meg mert együtt ment a család nézelődni, és egészen sokáig kint lehettünk a városban. Augusztusban zajlottak, a nagyszínpad a kastély bejáratánál volt a galambos szökőkúttal majdnem szemben, a folk színpad a BCR bankkal szembeni utcában volt, és emlékszem még fel voltak állítva azok a hatalmas sörsátrak.
Anyuékkal minden nap kimentünk a szép ruhánkba, ettünk fagylaltot, összetalálkoztunk régi ismerősökkel, rokonokkal, akik épp a városnapokra jöttek látogatóba, kinéztük a vásárfiát, amit mindig vasárnap délután vettünk meg. A tűzijátékot megelőző órákat is a városban töltöttük, pontosabban a sörsátrak alatt, ahol a család és barátai együtt ettek-ittak. Emlékszem húgommal mindig papírpoharas kólát ittunk és ropogtattuk a temérdek pattogatott kukoricát : )). Az egész rendezvény fénypontja számomra a tűzijáték volt, illetve az a rész, amikor a nagyon-nagyon sok ember elkezdett vonulni a központ felé és aztán mindenki ámulva figyelte a tűzijátékot, amit utána megtapsoltunk (igazából azt sem tudtam, miért), és mi boldogan és fáradtan indultunk haza, mert nekünk akkor még az éfjél az húúúúúdekésőőőt jelentett.
Anyuékkal minden nap kimentünk a szép ruhánkba, ettünk fagylaltot, összetalálkoztunk régi ismerősökkel, rokonokkal, akik épp a városnapokra jöttek látogatóba, kinéztük a vásárfiát, amit mindig vasárnap délután vettünk meg. A tűzijátékot megelőző órákat is a városban töltöttük, pontosabban a sörsátrak alatt, ahol a család és barátai együtt ettek-ittak. Emlékszem húgommal mindig papírpoharas kólát ittunk és ropogtattuk a temérdek pattogatott kukoricát : )). Az egész rendezvény fénypontja számomra a tűzijáték volt, illetve az a rész, amikor a nagyon-nagyon sok ember elkezdett vonulni a központ felé és aztán mindenki ámulva figyelte a tűzijátékot, amit utána megtapsoltunk (igazából azt sem tudtam, miért), és mi boldogan és fáradtan indultunk haza, mert nekünk akkor még az éfjél az húúúúúdekésőőőt jelentett.
Az évnek az az augusztusi 2-3 napja néhány évvel ezelőtt nekem nagyon jól telt. Olyan csodálatos volt a hangulata, hogy annyi kedves embert láttam, akit rég nem, és annyi mindent láttam egy helyen. Jó volt a hangulat, amikor húgommal alig vártuk, hogy végre elinduljon a család és ott sétáljon meg fagylaltozzon és kólázzon. Persze nem csak ekkor volt családi séta a városban...kisebb korunkban minden vasárnap szép ruhában kimentünk anyával és apával sétálni egyet a városba. Milyen jó volt!
Az utóbbi 2-3 évben már anyáékkal a városban találkozunk össze a város napján, és megkérdezzük egymástól, hogy ki mit látott és kivel találkozott. No meg már nem csak mi nézzük, hogy kik és mit csinálnak a színpadon, hanem most már a színpadról lessük, hogy ki jött el megnézni minket. : ))
Az évnek az az augusztusi 2-3 napja néhány évvel ezelőtt nekem nagyon jól telt. Olyan csodálatos volt a hangulata, hogy annyi kedves embert láttam, akit rég nem, és annyi mindent láttam egy helyen. Jó volt a hangulat, amikor húgommal alig vártuk, hogy végre elinduljon a család és ott sétáljon meg fagylaltozzon és kólázzon. Persze nem csak ekkor volt családi séta a városban...kisebb korunkban minden vasárnap szép ruhában kimentünk anyával és apával sétálni egyet a városba. Milyen jó volt!
Az utóbbi 2-3 évben már anyáékkal a városban találkozunk össze a város napján, és megkérdezzük egymástól, hogy ki mit látott és kivel találkozott. No meg már nem csak mi nézzük, hogy kik és mit csinálnak a színpadon, hanem most már a színpadról lessük, hogy ki jött el megnézni minket. : ))
Az utóbbi 2-3 évben már anyáékkal a városban találkozunk össze a város napján, és megkérdezzük egymástól, hogy ki mit látott és kivel találkozott. No meg már nem csak mi nézzük, hogy kik és mit csinálnak a színpadon, hanem most már a színpadról lessük, hogy ki jött el megnézni minket. : ))
B.B.
Mehetnek a lájkok, tudjátok, nem szégyen ;)
Ma nem szaporítom a szót, érzékeny vagyok az időre, mint a barométer, zavar a front, hej meg haj, öregszem, de tsóúkot dobni még így es tudok ;)
Tsóúk: megmondtampontén :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nagykarolyikozkincs.blog.hu/api/trackback/id/tr914670165
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.