Sokat gondolkoztam miről írhatnék, hiszen minden jó témát már "lenyúltak'' előlem. Egyik hajnalban nem tudtam aludni és ilyenkor min töri az ember a fejét? Hát természetesen a családján, a gyermekein.
Millió csodálatossá csiszolódott emlék, amik éppen mosolyra vagy sírásra görbítik a szám. Emlékezni mindig jó és mindig érdemes.
Nekem egy 18 évvel ezelőtti nap jutott eszembe, amikor 6 és fél hónapos iker terhességgel én voltam az egyik legboldogabb nő a városba. Lefekvéskor már nem éreztem jól magam és másnap délután a kórházba életet adtam 2 kislánynak. Az egyik 1300 g és agyvérzéssel született, a másik 800 g és azon kívül, hogy nem volt nagyobb mint egy sörös üveg, semmi baja.Több éves kezelés eredménye volt ez a terhesség, borzasztó érzés volt azt hallani, hogy semmi remény az életbemaradásukra. Azon az éjszakán nem tudtam elaludni.
Egyedül voltam a fájdalommal. Bizonyára megtörtént már mással is, hogy reménytelennek tűnt minden, mély sötétség vesz körül és kétségbe esve keresed a kiutat, a reményt, a fényt.
Addigi életembe nem volt rá alkalmam, hogy megtanuljam, hogy mit kell tenni ilyen helyzetben. Éltem az én kis tökéletes rózsaszín életem és még vitatkoztam édesanyámmal ha felhívta a figyelmem, hogy esetleg történhet rossz is az életembe. Újra és újra eszembe juttatta, hogy soha ne felejtsek el imádkozni de én ezt újra és újra nem vettem komolyan. Mindenem megvolt, miért imádkozzak?
Azon a 18 évvel ezelőtti éjszakán elkezdtem imádkozni! És olyan jó volt valamibe kapaszkodni. Az imába találtam meg a reményt és a fényt. Azóta is imádkozom de most már először hálát adok aztán kérek.Van miért hálálkodjak hiszen van egy 18 éves, 800 grammal született (számomra) tökéletes lányom és egy csodálatos 14 éves fiam. Azt már nem is kell mondani, hogy kérni meg mindig van mit.
Azon a 18 évvel ezelőtti éjszakán elkezdtem imádkozni! És olyan jó volt valamibe kapaszkodni. Az imába találtam meg a reményt és a fényt. Azóta is imádkozom de most már először hálát adok aztán kérek.Van miért hálálkodjak hiszen van egy 18 éves, 800 grammal született (számomra) tökéletes lányom és egy csodálatos 14 éves fiam. Azt már nem is kell mondani, hogy kérni meg mindig van mit.
Nem akarok senkit megtéríteni, vagy rá beszélni a hitre, hiszen azt, hogy Isten segített nekem azon az éjszakán, vagy ez volt a sorsom, ezt döntse el mindenki saját joga szerint. Csak azt szeretném, hogy mindenki tudja és érezze, hogy mindig van remény, az a kis fény mindig ott lapul mindenkinek az életében, csak rajta múlik, hogy megtalálja-e.
Nem akarok senkit megtéríteni, vagy rá beszélni a hitre, hiszen azt, hogy Isten segített nekem azon az éjszakán, vagy ez volt a sorsom, ezt döntse el mindenki saját joga szerint. Csak azt szeretném, hogy mindenki tudja és érezze, hogy mindig van remény, az a kis fény mindig ott lapul mindenkinek az életében, csak rajta múlik, hogy megtalálja-e.
Köszönöm, hogy elolvastátok, Gacsó Kati
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nagykarolyikozkincs.blog.hu/api/trackback/id/tr984682302
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.