Ehun vagyon a harmadik írásocska, megérkeztem, megérkezett. Olvassátok, lájkoljátok :D

A jónak a rossz ... a rossznak a jó oldala ...

              Sem alkotni sem versenyezni nem tudok ... nem is akarok, csupán "rácilis" sorokat írni, fogadjátok, íme a mű:
Hazudnék, ha nem ismerném be ... igenis vártam az első fecskét-fecskelányt-fecskefiút, aki megcsinálja a nyarat ... lásd az első írást. Hülyék akik állítják, hogy csak a szépre emlékeznek, mit csináljon az a "normális" akinek vannak rondák is, hogyan lehet azokat törölni? Hol az a radír, az a kis rózsaszínű, illatos fajta?
Gondolatban, agyban minden készen állt az első perctől kezdve, mikor beharangozódott ez az "oldal". Téma adódik állandó jelleggel, ha az ember fia/lánya jár-kel, neaggyisten nyitott szemekkel néz, arról ne is beszéljek, hogy koránál fogva emlékezik, nosztalgiázik.

              Nosztalgia egyenlő sóvárgás, vágyakozás távoli, elveszett, elmúlt dolgok után! Bár nincs sóvárgásról szó, többnyire bántódások kibeszélése ... de hagyjuk meg, csak nosztalgia ez a javából ... a macska rúgja meg!!! (csak, hogy bírja a nyomdafestéket .. bocs, a kompjuter lájkot). Tehát kibeszélése az ütéseknek ... végre ... végre ... elvégre?!?

               Az előttem íróhoz csatlakozva (F. Árpika), jóóóóóó nosztalgiázni, már csak azért is, mert a "mi" korosztályunkhoz szólunk, merthát és ugyebár, mi ötvenesek mára már negyed szavakból is értjük egymást.
Történt az "aranykorban", még abban a "multilaterálisban", amikor már annyi oldalunk volt, hogy azt sem tudtuk melyik "tehetségünknek" örüljünk jobban. Ügyeskedésnek (sorban állások alkalmával), furfangosságnak (kisútleveles kiruccanásokkor), a leleményességnek (árúbehozatalkor) ... estébé ...estébé. Bele hasít a húsomba, a lelkembe a "felemelő érzés", amikor "lemehettem kutyába", azért, hogy kerül amibe kerül alapon, hazamenekítsem a hónom alá rejtett tíz dekás Afrikana kávét, 8x4 vagy fekete-fehér Impulse szprét, a kis mintás zsörzé anyagot (magam s emberem részére), a finom néger csókot, a Sumetrolim löttyöt és a Robébiket a magzatom számára.

             De kezdődhetett a rózsafűzér mormolása, mert közeledett a ván ... azzal meg a zsarnok &hirhedt &könyörtelen vámtiszt, a "disznófejű" nagyúr kiköpött hasonmása, aki élt is jogaival és élte az ő "totumfaktumos", ganéságoknak elkötelezett, behódolós, nyamvadt, megalkuvós napjait. Itt jött a "kutya élet" nekem, amikoris, mosolygást, jópofiskodást kényszerítve arcocskámra, "csúsztatás" ellenében elöntött a boldogság netovábbja, hogy ugye-ugye ... milyen jó, hogy multilaterális vagyok???? Kijátszottam a nagy "Manitout" aki végezte "becsületes" munkáját, mert oszt vámolt ... vámolt ... álvezettel vámolt, elvégre a vám az vám.
Tartott volna az eufóriám, ha nem tér vissza és mint egy röntgenszemmel rendelkező "hájtömeg" kiszedette a bal hónom alól a kávémat. Arra már nem gondolt, hogy leszek olyan "pofátlan és telhetetlen", hogy a jobb alá is becsempésztem egy 10 dekásat.

            Aaaaaaaaaaa ... annyi baj legyen, fő, hogy megmaradt a többi "nyugati" árú ... fújjj, de jó, hogy élünk ... de jól élünk ... sejehujahaj ... hejderutyutyu ... (apropónak, most miközben írok, paul Mc Cartney azt nyomja itt a fülembe: Live&let die ... épp aztcsinálom Pali...) Ennyi: tudnék üzenni a "sápadtarcú disznófejű nagyúrnak" ... de akkor még azt is feleleveníteném neki, milyen volt amikor heringecskét is csináltál belőlem - ha már kutyát tudott ... - egy agyontömött vagonba zárva öt órán keresztül, de nem teszem ... mert az ég kék és kinn süt a Napocs ... és különben sem feszítem tovább ezt az elnyúlt húrt, hisz mi ötvenesek tisztában vagyunk azzal, hogy "cintányéros" ... de nagyon ez a cudar világ és csak remélni tudom, hogy összecsapódott néhányszor a "nagyúr" feje fölött is az a két darab "tányííír" ... mármint cintányííír!!! Ámen.

           Hepiend nincs? De van! Leszoktam a kávéról (nem kell multilaterális legyek ... a rossebbe)
A következő írásom ígérem, csupa-csupa lájtos lesz!!! mert ez kissé keserűre/savanyúra ...meg nemtom milyenre sikeredett... szóval "miheztartásból kifolyólagosan" leszek (d)ilis ... vagy szmáj(i)lis!!!

Na, én is kezicsókolom!

U.I. az első sorban innen jön a "rácilis". Üdv mindenkinek: Rácz Ili.

Megj: A Legkedvesebb Nagykárolyi emlékem című alkotói verseny folytatódik. Éld át ismét, örvendj, hogy vége, vagy töltsön el boldogsággal, hogy újra átélheted, de mindenképpen írd meg, majd drótpostázd: kozkincs@hotmail.com . Csók.(megmondtampontén)