"Bezzeg az én időmben"- hallottam sokszor e mondatot nagyszüleimtől, s valahányszor "megcsapták" füleim e szavak, mindig arra gondoltam, hogy mit akarnak ezzel mondani....hogy régen jobb volt? Á, dehogy! Hiszen mivel lenne jobb mint a mostani...hiszen van már Tv, telefon - melyen bárkit elérhetünk( feltéve ha tudjuk a számát :) ), számitógép, autó...stb.

                Nem vagyok idős, sőt inkább gyerek még, de azt kell, hogy mondjam, hogy igazuk volt ezeknek a "bölcs" embereknek!

Ahogy halad az idő előre, másodpercről másodpercre változik a világ.

                Nézzünk csak ki a játszóterekre. Abban az időben, mikor én voltam gyerek, a nappalok soha nem voltak elég hosszúak, s este, sőt éjfélkor a szülők már olykor mérgesen kiáltottak ki, hogy bizony elég a játszásból mára. Ki ne emlékezne a bujócskázásra, a fáramászásokra, az ugrókötelezésekre, vagy mikor bélyeget vagy szalvétákat cseréltünk...mikor még "harc" folyt a játszótérért...

S most???

                Szomorúan nézek ki szobám ablakából, s azon tűnödök, hogy hol vannak a mai gyerekek!? Gyönyörűen süt a nap, s a játszótéren egy lélek  nem mászkál...nem is tudom mikor láttam utóljára, hogy valaki hintázna...elég szomorú.

                Vagy ott a Szenteste...régen alig vártam, hogy hazafele menett a templomból, együtt énekeljünk az utcán a szomszédokkal, barátokkal. Most pedig, úgy tapasztalom, hogy  a Karácsony már semmi másról nem szól, csak az ajándékozásról...hogy megvegyük a gyereknek a legújabb telefont, mp3 lejátszót, és még sorolhatnám...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.