Csókolom, csókolom :)

          Először is azzal kezdeném, hogy megköszönöm azt a közel - divatos szóval élve - 80 lájkot, amit a Városnapok sejderutyutyu című bejegyzés kapott. Őszinténszólva álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyien szeretni fogjátok az írást, témát stb, merugyi a lájk azt jelenti, hogy szeretitek. Hipp hipp és hurrá :D

          A 35. lájknál azt mondtam, hogy ötvennél pezsgőt bontok :D, a 80-ra gondolni sem mertem, szóval kössssssz :)

Akartok egy kis statisztikát?

          A negyedik bejegyzést 180-an néztétek meg és olvastátok is el (ezt a lapletöltésekből lehet látni), a négy bejegyzést pedig közel 500!!!! látogató illette a szemével :)

          Itt most a meghatottságtól elmorzsolok egy könnycseppet és továbblépek hamar, mer éccaka van s nemsokára le kell tennem a fejem a párnára, ugyanis reggel dolgozdába kell mennem :D

Alkotói verseny!!!!

          Mikor egy dögunalmas éjszakán kiötlöttem a Nagykárolyi KözKincs-et, kifejezetten az volt a szándékom, hogy szülessen végre egy olyan oldal, ahová akkor is írhatnak emberek, ha mondjuk nem újságírók, hanem jujdecsúnya szóval élve civilek, de véleményük, kívánságuk, óhajuk, sóhajuk van, mer' mér' ne lenne? Akit érdekel a város ahol él, annak van, annak lennie kell. Kritikusai lehettek a közösségnek és közvetve építeni, szépíteni tudjátok a blogon keresztül, hiszen ki tudja ki fogja egyszer csak elolvasni, és veszi figyelembe kívánalmainkat. Arról már nem is beszélve, hogy egyáltalán, tudni fogunk egymásról, hogy itt vagyunk egymásnak mi, hasonszőrűek és tán közösen hangosabbak lehetünk, merugyi ott van a mondás, hogyaszongya: Sok lúd, disznót győz! :D

          Egyelőre hiába nyitogatom a KözKincs postaládáját abban reménykedve, hogy talán valaki kedvet kapott ahhoz, hogy írjon a körülötte zajló eseményekről, a vindóz lájv rendszerüzenetein kívül kong az ürességtől, vagyis ha nagyon frappáns akarok lenni, csak én és a vindózos fiúk vagyunk odabenn, de így legalább nem kell versenyeznem a jóvágású robotok kegyeikért :))

          Mindenféle viccet, tréfát és mókát félretéve ... az jutott eszembe, hogy alkotói versenyt hirdetek, hátha megmoccantok drága nagykárolyiak és valamikor nagykárolyiak, esetleg lesz nagykárolyiak és elkezdtek írni :D

          Hogy miről? Legkedvesebb Nagykárolyhoz köthető emléketekről, ugyanis ez a címe a versenynek: Legkedvesebb nagykárolyi emlékem!

          Írhat bárki, nemtől, kortól, identitástól függetlenül, éljen Nagykárolyban, vagy bárhol másutt a világon. Írhatnak olyan olvasók is, akik soha nem jártak kisvárosunkban, de hallottak róla. Természetesen az ő történetük, ha lesz ilyen, fikció lesz, viszont ahhoz, hogy valaki Nagykárolyról írni tudjon, utána kell néznie a városnak, így aztán sunyi módon reklámozom kicsit szűkebb pátriánkat :D

          Írásaitok szólhatnak bármiről, ami nektek kedves, terjedelme is rátok van bízva. 

          Munkáitokat június 28-tól, július 22-ig várom a kozkincs@hotmail.com email címre. 

          Amint megérkezik a levél, én fel is töltöm a blogra és máris lehet szólni barátoknak, ismerősöknek, hogy nyomják a lájkot, mert bizony az a pályamunka nyer, melyet a legtöbben fognak "szeretni" :) Itt meg kell jegyeznem, hogy használhattok "írói álnevet" is, ha nektek könnyebb, ki és megnyílni úgy, hogy közben kilétetekre nem derül fény :)

          Eredményt augusztus 5-én hirdetek. 

          Namármost, minden versenynek vannak díjai, ennek is lesz!!!, de mivel egyik munkahelyem sem fizet olyan jól, hogy fel tudjak ajánlani egy-egy toronyórát láncostul, hát csak azt adhatom amim van. A három legtöbb lájkot kapó írás szerzője abban a "rendkívül" nagy örömben részesül, hogy megkapja 34 év 34 vers című könyvemet, személyesen tőlem (és meghívhat egy kávéra:)))). Ezenkívül, amennyiben a szerző elég bevállalós, szívesen elbeszélgetek vele rádióműsoromban, Nagykárolyról, illetve az emlékeiről, valamint az első három legjobb pályamunkát leközli a Nagykároly.ro :) (ennyi telik tőlem, nem sok, de nem is semmi:)

          Emlékei mindenkinek vannak, egy beszélgetés a néhai nagymamával, egy séta a kastélykertben a nagypapival, esküvő a Kalazanciban, gyermekeitek születése a károlyi kórházban, az első elcsattanó csók, melynek tanúja volt a valamikor mozi ésatöbbi ésatöbbi :) A lehetőségek tárháza végtelen :)

          Mozdulj Nagykároly, lássák, hogy van múltunk ebben a városban és tudják, hogy jövőnk is lesz, mert vagyunk, létezünk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.