Nagykároly. Vasárnap. Tikkasztó hőség!

          Harmadik emeleti albérletemben, minden lehetséges hűtési technikával megpróbálkoztam: kezdtem a szolíd kis kínai lájos legyezővel, utána következett a zuhany, majd a ventillátor és végül, minden hűtési módok királya, a vizes törölköző, de végül azt is bedobtam, mert kevésnek bizonyult. Mindeközben kiittam a Billa bót ásványvízkészletét, sőt, arra vetemedtem, hogy vegyek egy kólát, a koka fajtából, mert az hűtve volt, gondoltam, ha már káros, legalább hűtsön :)) Nem hűtött! Ne vegyetek, ne reméljetek, mi emberek itt ezen a planétán a melegtől fogunk meggebedni, a majákok nem tudtak semmit, felejtsétek el a jóslatokat, mert én tudom a tutit: a meleg lesz a vesztünk, az enyém biztosan :))

          Szóval, egész nap pihegtem mint delfin vagy bálna, vagy csikóhal a parton és eszembe jutottak a régi szép(?) idők. Mikor vasárnaponként papákok, mamákok, és mi gyerekek kimentünk a strandra pancsolni és pénzt költeni, kolbira és valami isteni vizes citromfagyira, kockaostyában, ami ehetetlenül kemény vót, de mire elnyaldostuk a "savankás falajtot", ami a könyökünkig csorgott, elázott az ostya is, így aztán nyeltük mint kacsa a nokedlit :)) 

          Minden vasárnap ez vót. Bizony kedves fiatalabb dzsenerésön. Reggel mint kis bolhák pattantunk ki az ágyból és pizsamában mentünk ki az udvarra, hogy meglessük, "strandidő" van-e? Ha pedig volt, akkor:

          - anya hamar kirántotta a csirkét, megsütötte a fasírtot, megmosta a paradicsomot, paprikát. Mindent becsomagolt, kést, tányért, villákat, poharakat. A sütit a szomszéd hozta, a strandlabdát Márta néni.

          - előkészítette a pokrócot, a fürdőrucikat, törölközőket, váltás fehérneműt, szappant, sampont, napolajat

          - rámadta a narancssárga kötött!!! rövidnadrágomat (jajj de utáltam :D), egy pólót, megfésülte a gombafrizurát a fejemen

          Mikor mindennel készen voltunk, a sok cókmókkal együtt átcsörtettünk a szomszédhoz, összeszedtük Márta nénit és az otthonmaradók irigy tekintetétől kísérve elindultunk. 

          A 10 emeletes "blokk"-ig mentünk gyalog, mert ott várt minket gyermekkorom csúcsjárgánya, Nagykároly éke, a mesés, a csodálatos, a trillió decibellel egész városon átrobogó, legendás és méltán népszerű: KISTRAKTOR!

         Kéremszépen, akik azon nem utaztak, azok mit sem tudnak az akkori nyarakról. Reggelizni nem volt ajánlatos, mert erősen rázott, de az élmény, egy életre élmény marad. Csodaszép kék meg zöld kiskocsik voltak, mesefigurákkal díszítve, Hófehérke és a hét törpe, és Miki egér, meg Minni, meg Mihaélá din povészté :D, voltak benne fapadok de egyébként bádog volt az egész és lánccal lehetett "bezárni".

          Megvettük a jegyet, felcsüccsentünk és már robogtunk is keresztül a városon majdnem tízzel :D, de az úton, ami kb negyed óra lehetett, ötször kellett inni, enni, és pisilni :DD

          Szerencsésen megérkeztünk a strandra. Megvettük a belépőnket és besétáltunk. Nem olyan volt ám mint most. Ááááááááááá!!! Amint beléptünk az épületbe, egy kedves házaspár, nevezetesen Alánka és az ő kedves neje, ha jól emlékszem Ibolya néni fogadott minket. Tőlük lehetett bérelni napozóágyat, ők őrizték a csomagokat és ők adtak öltözőt is, meg egy kerek bádogdarabot amin volt egy szám, de arra már nem emlékszem, hogy az mire volt jó :D (viszont tisztán emlékszem, hogy azt mindenki elveszítette és olyankor patália volt :))

         Az öltözőkből kilátszott az emberek lába és nagyon muris volt, mikor egyszer egyik lábuk emelkedett fel, majd a másik. Az is muris volt, mikor az öltözőben kicsavarták a fürdőruhákat és alattuk nagy-nagy tócsákban állt a víz.

          Bementünk a strandra, ott aztán volt nagy élet. Fehér bádogasztaloknál üldögéltek az emberek, fehér vasszékeken, a szerencsésebbeknek piros műbőr ülőkés szék jutott (bár én ezt nem szerettem, mert sütötte a fürdőrucis sejhajomat). Miccset és kolbit ettek papírtálcákról és barna üvegből itták a sört, ami lehet, hogy olajos volt, de akkor, ott nem számított. Oldalt bazárok voltak, a gyermekeknek paradicsom, ugyanis ott lehetett megvásárolni a leggyönyörűségesebb úszógumikat (amiket tíz perc után gombostűvel kilyukaszottak a vízben, rossz rossz fiúk). Ment a lábtenisz, minden apuka játszott, az anyukák pedig a gyerekekkel bajlódtak. E tekintetben nem sokat változtunk :DD

          Hááááááááárom medence volt: egy meleg vizes, egy hideg vizes és egy gyerek, de mivel abban alig volt víz, hát többnyire a termálban áztattuk magunkat, ami direkt jól esett a negyven fokos melegben :D. Nem baj, bírtuk. Egész nap ki sem szálltunk, mikor pedig végre partra csaltak minket egy beígért fagyival, félő volt, hogy oszlásnak indulunk, annyira szét voltunk ázva :D Gyakran megesett, hogy a medence aljától kisebesedett a lábunk és égette a beton, de nem bántuk, mert akkor, ott nem számított. Nem egyszer történt meg az is, hogy az "úszómester" a medence széléről egy fura hatalmas kanállal, "lehalászta" az emberi kaksit a víz tetejéről. Az anyukák sápítoztak, de mi nem bántuk, mert akkor, ott nem számított. Örültünk a jó időnek, egymásnak, a kolbinak, a sörnek, a "brifcor szukk"-nak, a vizenyős citromfagyinak ... sőőőőőt, ott fenn, ahol most diszkó van, ott volt egy "színvonalasabb" hely, ott néha pepszikólát is lehetett kapni. Csudanagy volt az örömködés, mikor olyat ittunk :D

          Este kipirulva, minden energiánkat a medencékben hagyva csüccsentünk fel a kistraktorra és zötyögtünk haza. Otthon jött a fürdés, vacsora és ágy. Másnap délig enni sem kértünk, úgy el voltunk fáradva, mi gyerekek :))

         Ez volt az 1980-as évek legelején.

        Mi a helyzet 2012-ben?

         Anya és apa vacilál nyíregyháza és a károlyi strand között. Anya nem süt, nem főz, nem esznek hazait már, majd vesznek hawaii pizzát. Nem a jó öreg kistraktorral zötyögnek ki, hanem taxival, vagy nyugati autóval. Van száz medence, meg napkollektor, bungalók és homok, pepszi és koka, van minifánk és óriáspalacsinta, napozógyékény és tangapapucs. A fagyit papírpohárba adják, ezerízű öntettel, a sör lehet csapolt, vagy üveges, pillepalackozott, szőke vagy barna, szűrt, vagy szűretlen. A naptej már nem dojna vagy fármek, esetleg fabulon, hanem oriflém. A sampon sem kiselefántos gabi :) , hanem valami flancos könnymentes dzsonzonsz. 

         Jó nagyot fordult a világ ugyi? 

        Egy dolog azonban biztosan ugyanaz mint 1980-ban. Mégpedig: éjjel 12-kor nincs víz.

        Nagykároly. Hétfő hajnal. Tikkasztó hőség.

        Harmadik emeleti albérletemben minden lehetséges hűtési technikával megpróbálkoztam: kezdtem a szolíd kis kínai lájos legyezővel és folytattam volna!!! a zuhannyal, de a csap gúnyosan sziszegte vissza az ő első parancsolatát, miszerint:

ne zuhanyozz, ne pisilj és ne végezd dolgodat éjjel! 

        Egy szó mint száz, vannak dolgok, melyek - annak ellenére, hogy könnymentes a dzsonzonsz, oriflém a naptej, óriás a palacsinta, mini a fánk, tanga a papucs, napozó a gyékény, százféle a sör, hawaii a pizza... -  30 év után is itt kísértenek!

Nem baj - legyintek - Nagykároly, én így szeretlek!

(de tiszta vízzel együtt jobban szeretnélek!!!) 

Megj: amennyiben hasonló sztoritok van, és miért ne lenne, írjátok meg a közkincs@hotmail.com email címre ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.