Keziketlábikat csókdosom s jelentem alássan, megérkezett az első írás alkotói pályázatunkra. Íme:
Nagykároly Mihály Vitézek és Unió előtt
Nagykároly Mihály Vitézek és Unió előtt
Hmmmmm, én nem kezdhetem hejderutyutyusan mert kezi csókolom az Zitás lenne, miről is kellene írjak ? Hát kell nekem írnom egyáltalán? Semmilyen e fajta hajlamom nincs, de kedvelem Zita stílusát , azt amit és ahogyan csinál .
Mielőtt valaki is azt gondolná hogy Mihály Vitéz és az Unióról szeretnék egy nem plagizált történelmi doktorit írni szeretném felhívni kedves figyelmeteket, hogy csalódást fogok okozni mert szó sincs róla …..
Ez pár sor lenne az akkori, Mihály Vitézek és Új Unió, előtti Nagykárolyról ami bizony teljesen más volt még tini szemmel is mint az ezt követőek .
Én most azokról az évekről szeretnék írni amikor a kis kifli 25 bani volt a perec 35 bani és a vajas kifli 1lej és 25 bani na meg persze a cigi is más árban volt Snagov 8lej, Amiral 6 lej és a sima Kárpáci 2,50 lej na és a Double Hourse, Ancient Porcelan,Torch és Golden Deer is volt a trafikkok polcain (na és a feleségem ilyenkor szokott besokallni hogy, hogy a fenébe lehet ezekre emlékezni )……………
A fiataloknak csak azért mert ha ezekről próbálok mesélni csak azt mondják hogy BLÁ,BLÁ,BLÁ,BLÁ ez csak mese de el sem tudják képzelni mi sok szép dologról maradtak le ami nekünk megadatott .
Hé ,hé!! , iskola kezdéskor uniformis vásárlás a ,,Pionierul’’- ban. Három féle volt a fiúknak : 1-ordináré szú- rós , 2- vastagabb (nekünk való ) és 3 - tergál vékony olyan úri fiús (hát nálunk az osztályban nem volt senkinek), a lányoknak pedig : kék blúz (még most sem tudom mi a különbség az ing és a blúz között (ha van egyáltalán ), sötétkék ruha és a gyönyörű kordeluca (na a nyelvészek ezt írják le jobban ha tudják ).Hát és ez volt rajtunk egy éven keresztül, talán volt váltó nadrág amit mostak de a zakó az egy volt és kinél hogy egy, két, három évet ki kellet bírjon . Nálunk egyszeri használatú volt , mert általában év végére bedobta az ultit. Na és persze a karra felvarrt azonosító szám is …………
Hogy miért irtam azt hogy MV és Unió előtt? Azért, mert addig volt meg Nagykárolynak a valós összetétele, addig volt Károly igazán a Károlyiaké, azé a Károlyé amit mint diák ismertem és nagyon szerettem. Szerintem addig mindenki ismert mindenkit, ha másképpen nem akkor látásból, de hamar ki lehetett szúrni az idegeneket.
Minden fiú az utcában tudta mi az a ,"leszorító", mindenki szerette a paprikával megszórt zsíros kenyeret, na és a vakációkban sohasem volt elég hosszú a nap. Ja, és jó zenét sem lehetett letölteni, azért keményen kellet egy jó rádió mellett éjszakázni, hallgatva a Luxemburg rádiót és magnóra venni a néha kicsit sercegő monóban közvetített új slágereket.
És az udvarlásról nem is beszélek ………! De miért is ne, hát annak idején sokat kellett teperni az első kézmegfogásig, az első csókról nem is beszélek de garantáltan mindig kemény szívdobogás és nagyon kellemes zsibbadás követte ezeket. Ha nem is sikerült mindig meghódítani a kiválasztottat, de az a "Nem" is kicsit másabb volt. Hát én is voltam kilátástalanul szerelmes hi,hi,hi , de azért hiszem, hogy a lányokat is jobban megbecsültük, na jó talán egy lánnyal nem voltam "úri"ember (na azért rosszra nem kell gondolni ), de mai napig furdal érte a lelkiismeret.
A Mihály Vitézekkel és az új Unióval lett vége a Werbőczy utcának , a Benedek Zoli bácsi házának ott a Frimu mellett, megannyi keserűséget okozva sok családnak, és ezzel az általam szeretett Károlynak is, ami már soha nem lett az ami a MV és új Unió előtt volt. Hát nekem az volt az igazi Nagykároly, a Mihály Vitézek és új Unió előtt .
Hmmmmm, én nem kezdhetem hejderutyutyusan mert kezi csókolom az Zitás lenne, miről is kellene írjak ? Hát kell nekem írnom egyáltalán? Semmilyen e fajta hajlamom nincs, de kedvelem Zita stílusát , azt amit és ahogyan csinál .
Mielőtt valaki is azt gondolná hogy Mihály Vitéz és az Unióról szeretnék egy nem plagizált történelmi doktorit írni szeretném felhívni kedves figyelmeteket, hogy csalódást fogok okozni mert szó sincs róla …..
Ez pár sor lenne az akkori, Mihály Vitézek és Új Unió, előtti Nagykárolyról ami bizony teljesen más volt még tini szemmel is mint az ezt követőek .
Én most azokról az évekről szeretnék írni amikor a kis kifli 25 bani volt a perec 35 bani és a vajas kifli 1lej és 25 bani na meg persze a cigi is más árban volt Snagov 8lej, Amiral 6 lej és a sima Kárpáci 2,50 lej na és a Double Hourse, Ancient Porcelan,Torch és Golden Deer is volt a trafikkok polcain (na és a feleségem ilyenkor szokott besokallni hogy, hogy a fenébe lehet ezekre emlékezni )……………
A fiataloknak csak azért mert ha ezekről próbálok mesélni csak azt mondják hogy BLÁ,BLÁ,BLÁ,BLÁ ez csak mese de el sem tudják képzelni mi sok szép dologról maradtak le ami nekünk megadatott .
Hé ,hé!! , iskola kezdéskor uniformis vásárlás a ,,Pionierul’’- ban. Három féle volt a fiúknak : 1-ordináré szú- rós , 2- vastagabb (nekünk való ) és 3 - tergál vékony olyan úri fiús (hát nálunk az osztályban nem volt senkinek), a lányoknak pedig : kék blúz (még most sem tudom mi a különbség az ing és a blúz között (ha van egyáltalán ), sötétkék ruha és a gyönyörű kordeluca (na a nyelvészek ezt írják le jobban ha tudják ).Hát és ez volt rajtunk egy éven keresztül, talán volt váltó nadrág amit mostak de a zakó az egy volt és kinél hogy egy, két, három évet ki kellet bírjon . Nálunk egyszeri használatú volt , mert általában év végére bedobta az ultit. Na és persze a karra felvarrt azonosító szám is …………
Hogy miért irtam azt hogy MV és Unió előtt? Azért, mert addig volt meg Nagykárolynak a valós összetétele, addig volt Károly igazán a Károlyiaké, azé a Károlyé amit mint diák ismertem és nagyon szerettem. Szerintem addig mindenki ismert mindenkit, ha másképpen nem akkor látásból, de hamar ki lehetett szúrni az idegeneket.
Minden fiú az utcában tudta mi az a ,"leszorító", mindenki szerette a paprikával megszórt zsíros kenyeret, na és a vakációkban sohasem volt elég hosszú a nap. Ja, és jó zenét sem lehetett letölteni, azért keményen kellet egy jó rádió mellett éjszakázni, hallgatva a Luxemburg rádiót és magnóra venni a néha kicsit sercegő monóban közvetített új slágereket.
És az udvarlásról nem is beszélek ………! De miért is ne, hát annak idején sokat kellett teperni az első kézmegfogásig, az első csókról nem is beszélek de garantáltan mindig kemény szívdobogás és nagyon kellemes zsibbadás követte ezeket. Ha nem is sikerült mindig meghódítani a kiválasztottat, de az a "Nem" is kicsit másabb volt. Hát én is voltam kilátástalanul szerelmes hi,hi,hi , de azért hiszem, hogy a lányokat is jobban megbecsültük, na jó talán egy lánnyal nem voltam "úri"ember (na azért rosszra nem kell gondolni ), de mai napig furdal érte a lelkiismeret.
A Mihály Vitézekkel és az új Unióval lett vége a Werbőczy utcának , a Benedek Zoli bácsi házának ott a Frimu mellett, megannyi keserűséget okozva sok családnak, és ezzel az általam szeretett Károlynak is, ami már soha nem lett az ami a MV és új Unió előtt volt. Hát nekem az volt az igazi Nagykároly, a Mihály Vitézek és új Unió előtt .
Nagykároly (a Mihály Vitézek és Unio után ) Tisztelettel
2012.07.01 Fazekas Árpád
Megj: Lájkoljátok!!! Fogyasszátok!!! Faljátok és imádjátok!!! no és kapjatok kedvet ti is emlékeitek papírra vetéséhez. Tsóúk :) (megmondtampontén)
Nagykároly (a Mihály Vitézek és Unio után ) Tisztelettel
2012.07.01 Fazekas Árpád
Megj: Lájkoljátok!!! Fogyasszátok!!! Faljátok és imádjátok!!! no és kapjatok kedvet ti is emlékeitek papírra vetéséhez. Tsóúk :) (megmondtampontén)
Csókolom, csókolom :)
Először is azzal kezdeném, hogy megköszönöm azt a közel - divatos szóval élve - 80 lájkot, amit a Városnapok sejderutyutyu című bejegyzés kapott. Őszinténszólva álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyien szeretni fogjátok az írást, témát stb, merugyi a lájk azt jelenti, hogy szeretitek. Hipp hipp és hurrá :D
A 35. lájknál azt mondtam, hogy ötvennél pezsgőt bontok :D, a 80-ra gondolni sem mertem, szóval kössssssz :)
Akartok egy kis statisztikát?
A negyedik bejegyzést 180-an néztétek meg és olvastátok is el (ezt a lapletöltésekből lehet látni), a négy bejegyzést pedig közel 500!!!! látogató illette a szemével :)
Itt most a meghatottságtól elmorzsolok egy könnycseppet és továbblépek hamar, mer éccaka van s nemsokára le kell tennem a fejem a párnára, ugyanis reggel dolgozdába kell mennem :D
Alkotói verseny!!!!
Mikor egy dögunalmas éjszakán kiötlöttem a Nagykárolyi KözKincs-et, kifejezetten az volt a szándékom, hogy szülessen végre egy olyan oldal, ahová akkor is írhatnak emberek, ha mondjuk nem újságírók, hanem jujdecsúnya szóval élve civilek, de véleményük, kívánságuk, óhajuk, sóhajuk van, mer' mér' ne lenne? Akit érdekel a város ahol él, annak van, annak lennie kell. Kritikusai lehettek a közösségnek és közvetve építeni, szépíteni tudjátok a blogon keresztül, hiszen ki tudja ki fogja egyszer csak elolvasni, és veszi figyelembe kívánalmainkat. Arról már nem is beszélve, hogy egyáltalán, tudni fogunk egymásról, hogy itt vagyunk egymásnak mi, hasonszőrűek és tán közösen hangosabbak lehetünk, merugyi ott van a mondás, hogyaszongya: Sok lúd, disznót győz! :D
Egyelőre hiába nyitogatom a KözKincs postaládáját abban reménykedve, hogy talán valaki kedvet kapott ahhoz, hogy írjon a körülötte zajló eseményekről, a vindóz lájv rendszerüzenetein kívül kong az ürességtől, vagyis ha nagyon frappáns akarok lenni, csak én és a vindózos fiúk vagyunk odabenn, de így legalább nem kell versenyeznem a jóvágású robotok kegyeikért :))
Mindenféle viccet, tréfát és mókát félretéve ... az jutott eszembe, hogy alkotói versenyt hirdetek, hátha megmoccantok drága nagykárolyiak és valamikor nagykárolyiak, esetleg lesz nagykárolyiak és elkezdtek írni :D
Hogy miről? Legkedvesebb Nagykárolyhoz köthető emléketekről, ugyanis ez a címe a versenynek: Legkedvesebb nagykárolyi emlékem!
Írhat bárki, nemtől, kortól, identitástól függetlenül, éljen Nagykárolyban, vagy bárhol másutt a világon. Írhatnak olyan olvasók is, akik soha nem jártak kisvárosunkban, de hallottak róla. Természetesen az ő történetük, ha lesz ilyen, fikció lesz, viszont ahhoz, hogy valaki Nagykárolyról írni tudjon, utána kell néznie a városnak, így aztán sunyi módon reklámozom kicsit szűkebb pátriánkat :D
Írásaitok szólhatnak bármiről, ami nektek kedves, terjedelme is rátok van bízva.
Munkáitokat június 28-tól, július 22-ig várom a kozkincs@hotmail.com email címre.
Amint megérkezik a levél, én fel is töltöm a blogra és máris lehet szólni barátoknak, ismerősöknek, hogy nyomják a lájkot, mert bizony az a pályamunka nyer, melyet a legtöbben fognak "szeretni" :) Itt meg kell jegyeznem, hogy használhattok "írói álnevet" is, ha nektek könnyebb, ki és megnyílni úgy, hogy közben kilétetekre nem derül fény :)
Eredményt augusztus 5-én hirdetek.
Namármost, minden versenynek vannak díjai, ennek is lesz!!!, de mivel egyik munkahelyem sem fizet olyan jól, hogy fel tudjak ajánlani egy-egy toronyórát láncostul, hát csak azt adhatom amim van. A három legtöbb lájkot kapó írás szerzője abban a "rendkívül" nagy örömben részesül, hogy megkapja 34 év 34 vers című könyvemet, személyesen tőlem (és meghívhat egy kávéra:)))). Ezenkívül, amennyiben a szerző elég bevállalós, szívesen elbeszélgetek vele rádióműsoromban, Nagykárolyról, illetve az emlékeiről, valamint az első három legjobb pályamunkát leközli a Nagykároly.ro :) (ennyi telik tőlem, nem sok, de nem is semmi:)
Emlékei mindenkinek vannak, egy beszélgetés a néhai nagymamával, egy séta a kastélykertben a nagypapival, esküvő a Kalazanciban, gyermekeitek születése a károlyi kórházban, az első elcsattanó csók, melynek tanúja volt a valamikor mozi ésatöbbi ésatöbbi :) A lehetőségek tárháza végtelen :)
Mozdulj Nagykároly, lássák, hogy van múltunk ebben a városban és tudják, hogy jövőnk is lesz, mert vagyunk, létezünk!
No szépsjónapot, reggelt, estvét - hiszen nem tudni, melyik Közkincs rajongó, a napnak melyik szakában ragadtatja magát arra, hogy gaz írásomat elolvassa :D
A városnapokról készülök írni, de elég nehezen tudok figyelni, mert a szomszéd tömbben lakó, szerintem finoman szólva is buggyant "bácsi", köbö két órája áll az erkélyen és artikulálatlan hangon ordítozik képzeletbeli barátjával, aki biztos, hogy nagy bűnt követhetett el ellene, ha ennyire haragos. Lehet, hogy elvarázsolta a játékmackóját, bár attól még nem kéne ennyire kiakadni és billió decibellel üvőteni, hogy az egész város hallja a büdös nagy semmit. Az hagyján, hogy 17 óra magasságában balhézik, de éccaka sem fogja vissza magát. Csókoltatom a szomszédait, kitartást kívánok kezicsókolom, innen a másik blokkból :))
No, felvezetőnek ennyi elég is volt. A lakótelepi élet gyönyöreiről majd máskor fogok szólni. Most igyekszem összeszedni a gondolataimat és közkinccsé tenni valamennyit. Ilyenkor jövök rá, hogy micsoda balfék vagyok, hogy nem borozok, mer, ha boroznék, akkor lenne itthon dugó, fadugó, parafadugó, betolnám a fülembe oszt ordíthatna míg bírja torokkal :D Így azonban megpróbálok nem odafigyelni rá, bár kétségkívül baromi nehéz ... :D
Városnapok pro és kontra ...
Hat hosszú évvel ezelőtt történt, hogy elvetemült emberek megengedték maguknak azt a luxust, hogy mikrofonközelbe engedtek, én pedig azóta is csacsogok naphosszat mindenféléről, ami eszembe jut, amit a szívem tollbamond, vagy amit el kell mondanom. Pölö, vannak úgynevezett komunikát de preszák :D, magyarosan sajtóközlemények, melyeket ugye tovább kell adnunk a mélyen tisztelt publikumnak. Így dolgozunk münk kérem, szépen, csöndesen és adjuk tovább azon információkat, melyeket megkapunk. Amiket nem kapunk meg, azt pedig vagy megtartjuk magunknak, vagy indítunk egy blogot és közkinccsé tesszük :DDD
Hetek óta ömlenek az sms-ek a rádióba, melyekben arról érdeklődnek a népek, hogy mikor lesznek a 2012-es városnapok. Néha azt válaszolom gondolatban, hogy kétezertizenkettőben vazze, de sosem mondom ki, mert úrinő vagyok, vagy mi a szösszenet :))) Biztosan asziszik, hogy én őrzöm Pandóra szelencéjét és minden titkok tudója vagyok, pedig nem is.
Nem elég, hogy a munkahelyemen bombáznak a városnapokkal, még az utcán is megállítanak ... és nem elég, hogy az utcán is megállítanak, hazajövök, belépek féjszbúkra és ott is vár hatezer levél, melyben ugyanerről érdeklődnek. Úgy döntöttem, hogy lerántom a leplet a városnapokról és elmondom amit hallottam: augusztusban várható, de ez nem tutifix, egyelőre pletyka :D (báááááár, nem zörög a haraszt, ha nem beszél a paraszt:))
Mindig is tudtam, hogy furcsa kisvárosba dobott le a gólya. Olyanba, ahol időnként sár folyik a csapból, ahol a romasrácok a központi szökőkútban fürdenek, és ahol tanácsi határozat tiltja, hogy a "blokkosok" kiteregessék bugyigóikat az erkélyre :D Mindenben megoszlik kis közösségünk véleménye, így aztán vannak akik szeretik és várják a városnapokat és vannak akik rühelletesnek érzik.
Annó, a mi Polgárjenőnk Dinnyefesztiválként írta be a köztudatba a nagykárolyi napokat. Azt ugyan nem tudom, hogy milyen megfontolásból tette :))), lehet, hogy bigcharles a dinnyetermesztők Mekkája, vagy kisvárosunk a tejjel és dinnyével folyó kánaán, csak én nem tudok róla :D ... mindegy, augusztusban került megrendezésre az első városnapok és rengetegen élvezték ... mert nem volt más!
Teltek-múltak az évek, megnyíltak a határok, kinyílt a világ számunkra. Beköltözött az életünkbe az internet, egyszóval minden elérhetővé vált. Egyeseknek! - mert sokan vannak kettesek, akik nem Görögországban vagy Kualalumpurban nyaralnak, hanem kimennek a nagykárolyi strandra, de oda is ritkán, mert drága mulatság az kérem egy négytagú családnak. Ők azok, akik várják és szeretik, az utcán csak Károlynapoknak nevezett rendezvényt, mely lássuk be, az évek folyamán nagy változáson ment keresztül. A korai korszakhoz képest, az utóbbi években kezd kulturális jelleggel bírni, tekintve a színházi bemutatókat, illetve ilyenolyan rendezvényeket, melyek megelőzik a kétnapos néphepajt.
Igen, az a két nap a sörről, a miccsről, a kolbászról, a zenéről és a táncról szól, mert erről kell szólnia, hiszen örömünnep (legalábbis az kéne legyen), ajándék a város lakosainak. Olyan ajándék, ami nem kerül pénzbe, sem az embereknek, sem a városnak. Tévhit, hogy a város százmilliókat fektet egyegy városnapokba, ugyanis a százmilliókat szponzoroktól és portékáikat kínáló árusoktól szedik össze, bármennyire is hihetetlen.
A programot összeállító emberek mindig a lehetőség szerinti legjobb fellépőket válogatják össze. Azért mondom, hogy lehetőség szerinti legjobbakat, mert hegy alatt nem olyan könnyű ám úgy abrakolni, hogy a paci jóllakjon ;), értem ezalatt, hogy egy hónappal az esemény előtt már abból válogatunk ami van, és nem abból ami volt, azok közül az előadók közül választjuk ki a legmegfelelőbbet, aki adott dátumra szabad.
Lehetne szebbet, lehetne jobbat, lehetne nívósabbat szervezni? Naná, hogy lehetne, ha:
- a nagykárolyi vállalkozók ezer lej helyett mondjuk tízezer lejjel támogatnák a rendezvényt (mint a székely városokban)
- a tanács januárban megszavazná az augusztusi városnapokat
- lenne egy színházunk és nyári színházunk, ahol színvonalas produkciókat lehet bemutatni
- illetve a mélyen tisztelt publikum valóban igényelné az értéket és nem csak szólna arról, hogy miért nincs ;)
(Itt nyitok egy zárójelet. Nemrég volt egy rendkívül jó stúdióelőadás a kastélyban Kovács Éva színművész rendezésében, Lackó Tekla előadásában. Weöres Sándor verseiből: a Psyché. Jó, ha 29-en voltak rajtam kívül!!!! Miről is beszélünk? Az értékeinket meg kell becsülnünk, tisztelnünk kell és meg kell tisztelnünk a jelenlétünkkel. 19-én elhozták a produkciót, 29-én ismét elhozzák, de, ha akkor is 30-an nézik majd meg, legközelebb talán nem hoznak semmit, mert arra gondolnak, és joggal gondolnak rá, hogy nincs igény Nagykárolyban a színházra. Pocsék folyamat, de sajnos elindult. Nekünk pedig kutya kötelességünk, hogy megállítsuk a teljes elbutulás és igénytelenség folyamatát!!!!! Amennyiben nem tesszük, nem ágálhatunk. Lehet választani, mindig is lehetett... legalábbis 89 után.
Aki nem látta az előadást és szeretné megnézni, az 29-én este hét órától megteheti ugyanott)
Visszakanyarodva a városnapokhoz ...
Sok a "ha", ugyi?! :)
Fel kell nőnie a városnak bizonyos feladatokhoz és, ha már a határokat említettem, akkor hadd mondjam azt, hogy az elmének is ki kell nyílnia.
Míg elménk szirmait bontogatjuk, örüljünk annak a kétnapos néphepajnak, a sorsjegyet húzó papagájjal, a botcsinálta szerencsekerékkel, a sörrel, miccsel, kolbásszal, a bóvli műanyag játékokkal, a hamis ezüsttel, az ugrálóvárral együtt, mert ezek minden sokadalom velejárói. Ne legyünk már annyira sznobok, hiszen arra a két főműsoridős koncertre mindannyian kimegyünk, sört iszunk és miccset eszünk és adott helyzetben az sem érdekel minket, hogy fénylik a szánk az olajtól, mert egyszerűen jól érezzük magunkat :) Ja, hogy dzsuvás lesz a város? Igen, dzsuvás lesz! Szerintetek Budapest, hogy néz ki augusztus 20 után ;)
Köbö ennyi lenne mai mesém. Nem csodálkoznék, ha holnap megállítana valaki az utcán azzal, hogy: mivan, beszótá? :))) de majd azt is közkinccsé teszem :D
Addig is míg ez megtörténik?, ne tessenek elfelejteni, hogy, a mosoly rendkívül jó hatással van az ön és környezete egészségére, csakúgy mint szelerem. Szelermeskedjenek hát ángyim mosolyogva, mer akkor bizony annyi enerdzsi is felszabadulhat, hogy kifordítja négy sarkából ezt a szép nagy világot ;)
Jujuj, elhallgatott a "bácsi", máma tán nem üvőt tovább, képzeletbeli barátja visszaadta neki a medvét :D bár az is lehet, hogy a csendes eső elaltatta.
Mostan pedig csókdosom kezüket, lábukat, én magam is visszavonulok arisztokratikus magányomba :DD Kívánok magiknak Isten áldotta nyugodalmas jóccakát, vagy jó napot, esetleg jó reggelt - hiszen nem tudni, melyik Közkincs rajongó, a napnak mely szakában ragadtatja el magát és olvassa végig gaz írásomat :))
Óna, hát esment itten vagyok, az éccaka közepibe benne s melegem is van, nyűgölök is, hát üsse kavics írok nektek kedves Közkincs "rajongók" :)))
Mai mesém a készülődő NAAAAAGY(károlyi) bojkottrúl fog szólni, mer' azt hallottam jöttömben-mentemben, hogy szombaton olyat lát majd kisvárosunk, mint még sohasesosenem, node ne fussunk ennyire előre, nem vagyunk mi forresztgámpok.
Június 10-e után én naív, eccerű kis állampolgárina, azt mertem hinni, hogy vége a nagy választási cécónak, huzavonának, marakodásnak, acsarkodásnak, de nem!!! Juszt sincs vége. Már, hogy is lehetne vége az évtized meccsének, mikor a ződ felsőben, piros rövidnadrágban futkosó játékosok 11-8-ra verték, a sárga rövidnacis, piros pólós társaikat?! A játékvezető lefújta a meccset, szombaton dobogóra kell állni, pontosabban kellene, de félő, hogy zöldpiros focistáink úgy állnak majd a dobogó felső fokán, mint pilátus, mikor belecsöppent ama nevezetes krédóba :D (bár, ha én tudok a boszorkánykonyhában készülő maszlagról, akkor ők is), mer' az "ellenfél" nem hajlandó elmenni a díjkiosztóra. Kicsike a babér talán, vagy savanyú a szőlő, nem tudni, viszont rossz nyelvek azt pletykálják, hogy tutira nem lesznek ott vagyis: boooojkott készülődik!!!
Jááááj Maaaaaaaaargit! - mondaná Besenyő Pista bá - hozd a fotéliumot, a lábam alá sámlit, jobb kezembe kolbászt, bal kezembe sört, szedd ki a csavarókat a hajadból de csöndben a hétszentségit és, figyeljünk, úgysem láttunk még bojkottot nagykárolyban :))
Szóval, a helyzet a következő: a pnlpsd kombó bojkottálni akarja az alakuló közgyűlést! Nemes egyszerűséggel: nem mennek el a saját beiktatásukra, ugyanis "megsértődtek" az eredmény miatt (legalábbis ez a hír járja). Neeeeeeem, nem is gyerekes viselkedés, dehogy. :D Teljesen normális, hogy sárba tiporják a köz döntését, a nagykárolyiak akaratát, ők nyolcan!!! Ez a demokrácia kombóféle olvasata :D
Mit is jelent a bojkott szó?
Politikában a kapcsolatok megszüntetése, kiközösítés, munka beszüntetése.
Hamar vegyük sorba mindhármat ;)
1. Kapcsolatok megszüntetése - milyen kapcsolatoké? tizenakárhány éve nincs kapcsolat a két vezető párt között. Tizenakárhány éve semmi más nem történik, minthogy megvétózzák a zöldpirosok minden döntését. Ez a kapcsolat nem létezik és soha nem is létezett, ami pedig nincs, azt nem lehet megszüntetni.
2. Kiközösítés - jujuj, ez a kedvencem :D a kevesebbek kiközösítik a többeket. Szegény többek, milyen magányosak lesznek, jaj jaj :)
3. Munka beszüntetése - naigen kéremszépen! Egyelőre fel sem vették a munkát, ha pedig a múltra gondolok, akkor egy tökcukkendáré kép van előttem: hőlégballon jó sok nehezékkel, derék hőlégballonos nehezékeket leold, ballon szárnyal mint a bumszli zeppelin :))) Szóval: van a munka (hőlégballon) és van a kombó (nehezék) :D
Jaj na, legyünk már komolyak, milyen bojkott? és főleg minek? Kicsit kellene visszatekintsenek és kikristályosodna előttük is, hogy: zöldpiros Úr kétezer!!! szavazattal kapott többet mint pirossárga Úr. Ez azt jelenti, hogy az emberek nem szerették volna pirossárga urat trónon látni, tudni. Namármost, ha trónra nem akarták, akkor altrónusra akarnák? Vicc! (de még annak is satnya)
Még valami, nem vagyok matematikus, de a 11-8, arányaiban szinte tökéletesen megfelel a lakosság etnikai összetételének.
A város június 10-én döntött. A kombó most nem az rmdsz-nek mond ellent, hanem a választópolgároknak, ugyanis nem tartják tiszteletben a döntésünket, ezáltal nem tisztelnek minket és uram bocsá' én nem akarom, hogy olyan emberek vezessék a várost, akik - lehet, hogy Hugo Boss cipőben - de átmasíroznak a város akaratán.
Node, néhány óra múlva kiderül, hogy megteszik-e vagy sem. Ha megteszik, akkor sem történik semmi, csak késleltetik a város fejlődését (ballon és nehezék!!!)
Egyébként, egy kis cécó, egy kis hírverés, egy kis feszültségkeltés, egy kis ripacskodás után, a végén úgyis felállnak majd a dobogó második fokára és "onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat"...
Most pedig, mint Besenyő pista bá', elhelyezkedek a fotéliumban és várom a holnapi szalagcímet, melyből kiderül, hogy "Bojkott, vagy nem bojkott?"
Nagykároly. Vasárnap. Tikkasztó hőség!
Harmadik emeleti albérletemben, minden lehetséges hűtési technikával megpróbálkoztam: kezdtem a szolíd kis kínai lájos legyezővel, utána következett a zuhany, majd a ventillátor és végül, minden hűtési módok királya, a vizes törölköző, de végül azt is bedobtam, mert kevésnek bizonyult. Mindeközben kiittam a Billa bót ásványvízkészletét, sőt, arra vetemedtem, hogy vegyek egy kólát, a koka fajtából, mert az hűtve volt, gondoltam, ha már káros, legalább hűtsön :)) Nem hűtött! Ne vegyetek, ne reméljetek, mi emberek itt ezen a planétán a melegtől fogunk meggebedni, a majákok nem tudtak semmit, felejtsétek el a jóslatokat, mert én tudom a tutit: a meleg lesz a vesztünk, az enyém biztosan :))
Szóval, egész nap pihegtem mint delfin vagy bálna, vagy csikóhal a parton és eszembe jutottak a régi szép(?) idők. Mikor vasárnaponként papákok, mamákok, és mi gyerekek kimentünk a strandra pancsolni és pénzt költeni, kolbira és valami isteni vizes citromfagyira, kockaostyában, ami ehetetlenül kemény vót, de mire elnyaldostuk a "savankás falajtot", ami a könyökünkig csorgott, elázott az ostya is, így aztán nyeltük mint kacsa a nokedlit :))
Minden vasárnap ez vót. Bizony kedves fiatalabb dzsenerésön. Reggel mint kis bolhák pattantunk ki az ágyból és pizsamában mentünk ki az udvarra, hogy meglessük, "strandidő" van-e? Ha pedig volt, akkor:
- anya hamar kirántotta a csirkét, megsütötte a fasírtot, megmosta a paradicsomot, paprikát. Mindent becsomagolt, kést, tányért, villákat, poharakat. A sütit a szomszéd hozta, a strandlabdát Márta néni.
- előkészítette a pokrócot, a fürdőrucikat, törölközőket, váltás fehérneműt, szappant, sampont, napolajat
- rámadta a narancssárga kötött!!! rövidnadrágomat (jajj de utáltam :D), egy pólót, megfésülte a gombafrizurát a fejemen
Mikor mindennel készen voltunk, a sok cókmókkal együtt átcsörtettünk a szomszédhoz, összeszedtük Márta nénit és az otthonmaradók irigy tekintetétől kísérve elindultunk.
A 10 emeletes "blokk"-ig mentünk gyalog, mert ott várt minket gyermekkorom csúcsjárgánya, Nagykároly éke, a mesés, a csodálatos, a trillió decibellel egész városon átrobogó, legendás és méltán népszerű: KISTRAKTOR!
Kéremszépen, akik azon nem utaztak, azok mit sem tudnak az akkori nyarakról. Reggelizni nem volt ajánlatos, mert erősen rázott, de az élmény, egy életre élmény marad. Csodaszép kék meg zöld kiskocsik voltak, mesefigurákkal díszítve, Hófehérke és a hét törpe, és Miki egér, meg Minni, meg Mihaélá din povészté :D, voltak benne fapadok de egyébként bádog volt az egész és lánccal lehetett "bezárni".
Megvettük a jegyet, felcsüccsentünk és már robogtunk is keresztül a városon majdnem tízzel :D, de az úton, ami kb negyed óra lehetett, ötször kellett inni, enni, és pisilni :DD
Szerencsésen megérkeztünk a strandra. Megvettük a belépőnket és besétáltunk. Nem olyan volt ám mint most. Ááááááááááá!!! Amint beléptünk az épületbe, egy kedves házaspár, nevezetesen Alánka és az ő kedves neje, ha jól emlékszem Ibolya néni fogadott minket. Tőlük lehetett bérelni napozóágyat, ők őrizték a csomagokat és ők adtak öltözőt is, meg egy kerek bádogdarabot amin volt egy szám, de arra már nem emlékszem, hogy az mire volt jó :D (viszont tisztán emlékszem, hogy azt mindenki elveszítette és olyankor patália volt :))
Az öltözőkből kilátszott az emberek lába és nagyon muris volt, mikor egyszer egyik lábuk emelkedett fel, majd a másik. Az is muris volt, mikor az öltözőben kicsavarták a fürdőruhákat és alattuk nagy-nagy tócsákban állt a víz.
Bementünk a strandra, ott aztán volt nagy élet. Fehér bádogasztaloknál üldögéltek az emberek, fehér vasszékeken, a szerencsésebbeknek piros műbőr ülőkés szék jutott (bár én ezt nem szerettem, mert sütötte a fürdőrucis sejhajomat). Miccset és kolbit ettek papírtálcákról és barna üvegből itták a sört, ami lehet, hogy olajos volt, de akkor, ott nem számított. Oldalt bazárok voltak, a gyermekeknek paradicsom, ugyanis ott lehetett megvásárolni a leggyönyörűségesebb úszógumikat (amiket tíz perc után gombostűvel kilyukaszottak a vízben, rossz rossz fiúk). Ment a lábtenisz, minden apuka játszott, az anyukák pedig a gyerekekkel bajlódtak. E tekintetben nem sokat változtunk :DD
Hááááááááárom medence volt: egy meleg vizes, egy hideg vizes és egy gyerek, de mivel abban alig volt víz, hát többnyire a termálban áztattuk magunkat, ami direkt jól esett a negyven fokos melegben :D. Nem baj, bírtuk. Egész nap ki sem szálltunk, mikor pedig végre partra csaltak minket egy beígért fagyival, félő volt, hogy oszlásnak indulunk, annyira szét voltunk ázva :D Gyakran megesett, hogy a medence aljától kisebesedett a lábunk és égette a beton, de nem bántuk, mert akkor, ott nem számított. Nem egyszer történt meg az is, hogy az "úszómester" a medence széléről egy fura hatalmas kanállal, "lehalászta" az emberi kaksit a víz tetejéről. Az anyukák sápítoztak, de mi nem bántuk, mert akkor, ott nem számított. Örültünk a jó időnek, egymásnak, a kolbinak, a sörnek, a "brifcor szukk"-nak, a vizenyős citromfagyinak ... sőőőőőt, ott fenn, ahol most diszkó van, ott volt egy "színvonalasabb" hely, ott néha pepszikólát is lehetett kapni. Csudanagy volt az örömködés, mikor olyat ittunk :D
Este kipirulva, minden energiánkat a medencékben hagyva csüccsentünk fel a kistraktorra és zötyögtünk haza. Otthon jött a fürdés, vacsora és ágy. Másnap délig enni sem kértünk, úgy el voltunk fáradva, mi gyerekek :))
Ez volt az 1980-as évek legelején.
Mi a helyzet 2012-ben?
Anya és apa vacilál nyíregyháza és a károlyi strand között. Anya nem süt, nem főz, nem esznek hazait már, majd vesznek hawaii pizzát. Nem a jó öreg kistraktorral zötyögnek ki, hanem taxival, vagy nyugati autóval. Van száz medence, meg napkollektor, bungalók és homok, pepszi és koka, van minifánk és óriáspalacsinta, napozógyékény és tangapapucs. A fagyit papírpohárba adják, ezerízű öntettel, a sör lehet csapolt, vagy üveges, pillepalackozott, szőke vagy barna, szűrt, vagy szűretlen. A naptej már nem dojna vagy fármek, esetleg fabulon, hanem oriflém. A sampon sem kiselefántos gabi :) , hanem valami flancos könnymentes dzsonzonsz.
Jó nagyot fordult a világ ugyi?
Egy dolog azonban biztosan ugyanaz mint 1980-ban. Mégpedig: éjjel 12-kor nincs víz.
Nagykároly. Hétfő hajnal. Tikkasztó hőség.
Harmadik emeleti albérletemben minden lehetséges hűtési technikával megpróbálkoztam: kezdtem a szolíd kis kínai lájos legyezővel és folytattam volna!!! a zuhannyal, de a csap gúnyosan sziszegte vissza az ő első parancsolatát, miszerint:
ne zuhanyozz, ne pisilj és ne végezd dolgodat éjjel!
Egy szó mint száz, vannak dolgok, melyek - annak ellenére, hogy könnymentes a dzsonzonsz, oriflém a naptej, óriás a palacsinta, mini a fánk, tanga a papucs, napozó a gyékény, százféle a sör, hawaii a pizza... - 30 év után is itt kísértenek!
Nem baj - legyintek - Nagykároly, én így szeretlek!
(de tiszta vízzel együtt jobban szeretnélek!!!)